A Forr-Más megalapítása Dobos Ágnesben merült fel, miután gyakran elkísérte a fellépésekre a Forrás Néptáncegyüttesben táncoló a két gyermekét, illetve egyébként is segítette az együttes munkáját. Több gyermek és fiatal korcsoport táncolt a Forrásban –, Apró Forrás, Kis Forrás, Forrás, Nagy Forrás, Forrás Kamara – azonban nem volt felnőtt csoport. Ezt pótlandó, az 1996-os Summerfest alkalmával fogalmazódott meg benne, hogy létrehozná Forr-Mást. Egyeztetett Szigetvári József vezetővel, aki támogatta az elképzelést, és számos elfoglaltsága miatt Dobos Ágnesre bízta a szervezést. Megkereste ismerőseit, barátait, akik örömmel fogadták az ötletet, és Szalai Gáborné Márti segítségével megalapították a több mint 60 tagú tánccsoportot 1996 szeptemberében.

Számos hazai és külföldi sikert ért meg az együttes a közel 3 évtized alatt, az utóbbi éveken azonban egyre nehezebb volt a működtetés a családi okok miatt csökkenő létszám okán. Fellépést már nem tud vállalni az együttes, azonban rendszeres időközönként szeretnének beszélgetős találkozókat tartani.

 

 

 

 

 

27 éve, 1996 őszén alakultunk meg, mint Forr-Más Hagyományőrző Együttes, mely akkor és az óta is a Forrás Néptáncegyüttes korban legidősebb csoportja. Az első olyan együttes voltunk az országban, amelynek a tagjai soha nem táncoltak azelőtt.  Több mint 60 táncolni vágyó felnőtt találkozott azért, hogy részese legyen egy csodának, a táncnak. Amatőr művészeti közösségként kezdtünk táncolni, mert igényünk volt a csodálatosan gazdag népi kultúránk, a néptánc, a népzene, a népművészet megismerésére, művelésére.  Büszkeséggel tölt el, hogy a Forr-Más alapítója, kezdeményezője voltam, amelynek szervezésében társam volt Szalai Gáborné, Márti, aki a kezdetektől társadalmi elnök, a névadó pedig Buzay József volt.

Felnőttként ott volt bennünk a vágy, hogy közösséget alkotva zászlósai legyünk egy olyan mozgalomnak, amely példaértékű lett országosan, sokan követtek bennünket, hagyományőrző együttesek alakultak. Vállaltuk az önfenntartást, viseletünket magunk készíttettük és vásároltuk. Tudtuk, hogy elkezdeni táncolni bátorság, merészség, de mi megtettük.

Természetesen sokan segítettek bennünket, akiknek köszönettel tartozunk: Elsősorban Szigetvári Józsefnek, aki felkarolta a kezdeményezést, Takács Péternek, az akkori BMK igazgatójának, aki befogadta a csoportot és utaztatta. Köszönet a tánckarvezetőinknek: Kakuk Pálnak, Tóth Lászlónak (Szandinak), Nagy Anikónak, Hájas Tibornak, Kovács Henriknek, Tamás Tímeának, Heiger Józsefnek és Jencsel Noéminek. Köszönet a koreográfusoknak, a társadalmi vezetőinknek, a városvezetésnek és mindazoknak, akik megszerettek bennünket.

 

 

Boldogságot, gyötrelmet, katarzist.... Bár ismerjük és tudjuk, hogy a tánc ősi nyelv, ami szavak nélkül is kifejez gondolatokat, történéseket, érzelmeket. Fantasztikus érzés, amikor felpörög a lelkünk, ha táncolunk, kiráz a hideg, szárnyalni kezd a gondolat a mozgás által, megtaláljuk a harmóniát a zenével, a környezettel, önmagunkkal és a világgal.

Néha féltünk megmutatni, hogy testünk nem tudja ugyanazt a mozgásharmóniát, amit látunk a színpadon vagy éppen a próbateremben a tánckarvezetőtől, koreográfustól. Hol könnyebben, hol nehezebben tanultunk, néha mosolyogtunk magunkon, saját korlátainkon, vagy egymáson, de nem adtuk fel. Vezetőinktől mindig biztatást kaptunk, akik mindig meglátták bennünk a "szikrát", így legyőztük félelmeinket.

 

 

A néptánc szeretetét, a tánc örömét, a tudást, a közös próbákat, a megmérettetést, fellépéseket, egyéni és közös sikereket. Utazásokat, hazai és külföldi turnét, több fesztiválon és rendezvényen vettünk részt belföldön és külföldön, Hollandiától egészen Diósdig. Lábunk, agyunk közel 15 koreográfiát, táncot őriz Kalocsától – Kalotaszegen keresztül – Mezőföldig. Részesei lehettünk Százhalombatta kulturális életének!

Megmérettetést, minősítő elismerést, "szenior" kategóriát, "Kultúráért Százhalombatta Díjat", "Pest Megye Népművészetéért Díjat" és az emberek elismerését.

Közösséget, barátságot, összetartozást, Forr-Más és Forrás családot. Csodás élményekkel gazdagodtunk, ünnepeltünk, megismertük egymást, barátok lettünk. 27 év nagy idő egy együttes életében, igaz voltak nehézségek, de ennek ellenére sok közös emléket őrzünk, ami velünk van.

Megfogadtuk, hogy addig táncolunk, ameddig a lábunk bírja, ha már nem bírja, akkor a lélekben táncolunk tovább! De akkor is összetartozunk, találkozunk, emlékezünk, mert a csoda velünk történik!

Dobos Ágnes – Forr-Más alapító