"Mindig tehetünk jót!" - Sinka László a Sérültekért Alapítvány új elnöke
2023-04-20 - A Százhalombattán működő szervezet célja a tanköteles koron túli fogyatékkal élő emberek nappali ellátása, képzése, képességeik fejlesztése, foglalkoztatása, társadalmi beilleszkedésük segítése. Az alapítvány intézményének jelenleg a Gátőrház ad otthont, melyet az illetékes vízügyi igazgatóság bérleményként bocsátott rendelkezésre. Sinka László elnöksége előtt közel 20 évig volt a kuratórium aktív tagja; a célokról, feladatokról beszélgettünk.
Névjegy: Sinka László tősgyökeres százhalombattai, Dunafüreden él feleségével, Anikóval, egy fiuk és egy unokájuk van. Közgazdász, sportvezető (röplabda, kézilabda), sportdiplomata, a Magyar Sportlövők Szövetségének jelenlegi főtitkára, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. Közel 20 évig kézilabdázott a DKSK csapatában. Angolul, oroszul és lengyelül beszél. Százhalombatta Város Önkormányzata Képviselő-testületének tagja, korábban 9 éven át volt alpolgármester, a "Város Díszpolgára" cím birtokosa több más rangos elismerés mellett.
 
- Miért került sor az elnökváltásra?
- Csehák Hajnalka elnök viszonylag váratlanul lemondott, és megoldást kellett találni, a vezetőség tagjai pedig egyértelműen azt kérték, hogy én legyek az elnök. Miután nagyon szívesen vettem részt eddig is a kuratórium munkájában hezitálás nélkül elfogadtam a felkérést, mert a legfontosabb, hogy az alapítvány rendben, zavarmentesen működjön. Két új tag is bekerült a vezetésbe Illés Orsolya és Mester Emil személyében, maradt az alapító Baranyi Pálné és Kolozsvári Zoltán, így vagyunk öten a kuratóriumban.
 
- A Segítő Szolgálattal bővült az alapítvány tevékenysége tavaly, korábban a város által végzett betegszállítást vették át más formában, miután nem volt vállalkozó a feladatra. Mik a tapasztalatok?
 - Azért is született ez a megoldás, mert az alapítvány 2007 óta remekül működteti a Támogató Szolgálatot, ami az ellátottak, illetve a Százhalombattán fogyatékkal élő emberek számára nyújt segítséget a szállításban. Amikor a polgármester úr felvetette az ötletet, azonnal igent mondtunk a Segítő Szolgálat elindítására, azzal együtt, hogy ez plusz feladatokkal jár. Létrejött az együttműködési megállapodás az Önkormányzattal, amely vállalta a tevékenység finanszírozását. A Segítő Szolgálatot a korábbi városi betegszállító gépjárművel és ugyanazon tapasztalt szakemberekkel végezzük, zökkenőmentesen. Az alapítvány mindig nyitott arra, hogy a nem közvetlenül a tevékenységi körébe tartozó feladatokban is segítséget nyújtson.
 
- Tervez-e valamilyen működési változtatást?
 - Úgy gondolom, hogy kiválóan működik az intézmény, nincs semmilyen indok, ami kikényszerítené a minden áron való változtatást, inkább segíteni kell, hogy ez így folytatódhasson.  Nem vagyok híve az öncélú változtatásnak, több tízezres szervezetben sem tettem ilyet. Természetesen nyitottnak kell lenni, és érzékenyen kell reagálnia a kuratóriumnak az ellátottak és a munkatársak ötleteire, jelzéseire. Rendkívül nagyra becsülöm, és hasznosnak tartom az intézményben folyó munkát, ugyanis nem csak ellátás történik, hanem valódi értékteremtés zajlik. Tanítják, fejlesztik a foglalkoztatottakat, akik fizetés fejében munkát végeznek; szőnyegszövést, kosárfonást, kerámia ajándéktárgyakat készítenek, a termékeket pedig értékesítik. Bedolgozói tevékenységet is végeznek cégek, például a battai ipari parkban működő japán Toyo Seat Kft. számára. A cél, hogy további vállalatokkal együttműködve bővítsük az ilyen jellegű tevékenységet olyan munkával, amit örömmel végeznek az ellátottak; már két új céggel is tárgyaltam ez ügyben. Fontos, hogy ne erőltetetten, de minél jobban segítsük a társadalomba való beilleszkedést. Az integrálódást szolgálják a kirándulások és az intézménylátogatások is, amely során a foglalkoztatottak betekinthetnek az ott zajló tevékenységekbe. A többi között felkeresték már az egyik óvodát, a Polgármesteri Hivatalt, a postát, a könyvtárat, a múzeumot és az erőművet. Emlékszem, amikor Cseh Éva annak idején felkért még a kuratóriumi tagságra, remegett a szívem, amikor megláttam az itt folyó áldozatos munkát, ami megnyugvást és biztonságot nyújt a szülők számára is. Nagyon örülök, hogy részese lehetek az alapítvány életének, mert mindig tehetünk jót! Továbbra is számítunk az eddigi támogatókra, mint például a Dunamenti Erőműre, de igyekszem újabbakat is megnyerni. Örömteli, hogy sikeresen pályáztunk energiakorszerűsítésre, új kazánt állíthatunk üzembe és klímaberendezéseket szerelhetünk fel.
 
 - Egyébként sem áll öntől távol a karitatív szemlélet...
- Valóban így van, ez nálunk családi vonás, a feleségem Anikó is sokat dolgozott önkéntesként az alapítványnál, virágkötészetet tanított, de bármikor segít másban is. Örülünk annak is, hogy sokan az adójuk 1%-ával támogatják a működést; a pénz abszolút jó helyre kerül. Sokan segítenek különböző felajánlásokkal, legutóbb valaki – nevét meg sem említve – váratlanul egy teherautónyi murvát hozott, miután értesült erről a kérésről egy közösségi oldali bejegyzésből. Volt olyan is, hogy egy önkéntes megmetszette a kerti fákat, vagy néhányan összefogtunk, és költséget sem kímélve felújítottuk a szabadtéri színpadot. Az ehhez hasonló esetek rendkívül motiválóan hatnak a munkatársakra és az ellátottakra egyaránt, de aki ad, az is nagyon sokat kap lelkileg ettől a közösségtől.
 
- Az Önkormányzat is segíti az alapítványt. Ez várható a jövőben is?
- A város hosszú évtizedek óta elkötelezett támogató, ez így lesz a jövőben is, mert rendkívül értékes és hasznos tevékenység folyik az intézményben Czeczon Zsuzsa vezető és Kőrösi Edit gazdasági vezető irányításával. Helyes felismerés volt ez, a költségvetésében mindig szerepelt az alapítvány a támogatandó szervezetek között, de tágabb értelemben is kiemelt önként vállalt feladat a szükséget szenvedők segítése. Úgy gondolom, hogy az alapítvány a város szerves részévé vált, a példaértékű munka nyomán sok neves személy felkereste már az intézményt. A 2012-es Virágos Városok verseny során az egyik bemutatóhelyszín a Gátőrház volt, az ellátottak műsora alatt végig a könnyeivel küzdött a meghatódott szakmai zsűri. Emlékezetes volt Ilan Mor látogatása is; az egykori izraeli nagykövet többször járt Százhalombattán, nos, mélyen elérzékenyült a "kemény" diplomata is, amikor egyszer együtt megnéztük az intézményt.
Kovács Attila