A család felkészített, hogy ne lepődjek meg, ha négy kutyus is fogad majd otthonában, amelyek – egy kivételével – igen termetesek, de nagyon barátságosak. Valóban így is volt, sőt hamarosan az ölemben termett egy kedves cica is, a három közül – na, ezen már kicsit elcsodálkoztam....

 

Érdemes rögtön tisztázni, hogy négy fajta versenyszám van a szánhúzó kutyások számára a százazföldi, úgynevezett "dryland" versenyeken: a terepfutás (canicross) során a gazdik idehaza egy, külföldön két kutyával is futnak. A másik az 1-2 kutyás terepkerékpározás (bikejöring), a harmadik a szintén 1-2 kutyás nagykerekű roller (scooter), a negyedik szám pedig az edzőkocsi, amit hó hiányában szán helyett használnak; ez elé akár 14 kutya is beköthető.

 

Az Északi Szánhúzó Kutyások Sportklubja (ÉSZKSK) színeiben Dóri – a Kőrösi iskola idén 14 éves tanulója egyébként állatorvosnak készül – a németországi Klaistowban 2021 novemberében rendezett Eb-n lett junior aranyérmes kerékpárral, amit Talvi (finnül "tél") nevű huskyja húzott. Zsófia ugyanitt 6. helyezést ért el rollerrel, illetve Frozival, a malamuttal. Az olaszországi Gropello Cairoliban, a tavaly novemberi Eb-n Dóri juniorként ezüstérmet szerzett ugyancsak az 1 kutyás kerékpáros számban, itt Zsófia 4. helyezett lett 1 kutyás kerékpárral, az ő legjobb Eb szereplése 2019-ben hazai terepen, Magyarpolányban volt, ahol második helyezett lett rollerrel. A battai hölgyek számos hazai és külföldi versenyen szerepeltek remekül, Dóri két junior országos bajnoki címet is nyert; az érmek, emléklapok lassan betöltik házuk egy részének falát. A tervek szerint idén összesen hat hazai és nemzetközi megmérettetésen, köztük a csehországi világbajnokságon vesznek részt, jövőre pedig az egyik cél a magyarországi, kaszói Eb.

 

A sportággal kapcsolatos kezdetről Zsófia –, aki korábban lovas tornában versenyzett – elmondta, hogy nagyon sokat bicikliztek kutyával, ami azonban erősen húzta a nyakörvet, ezért elkezdett ideálisabb, hámot keresni az állat számára – ekkor talált rá 2016-ban az ÉSZKSK-ra. A klub elhívta őket egy szeptemberi, dunaharaszti versenyre, ahol nagyon kedves fogadtatásban volt részük, másnap már kutyát és biciklit is vittek, így figyelték a nagy élményt jelentő eseményt. Az egyesület a továbbiakban is mindenben segített, és ők is elkezdték a versenyzést a border collieval, Donáttal, majd később a két szánhúzóval folytatták.

A szabályok szerint Dóri 11 éves koráig csak futhatott, utána biciklivel versenyzett, nemrég rollerre váltott, Zsófia pedig a rollert biciklire cserélte. Fontos egyébként, hogy speciális húzóhámban fussanak a kutyák, mert a kereskedelemben kapható átlagos eszköz húzás közben összeszorítja az állat tüdejét. A versenyeken kötelező, és persze edzésen is elengedhetetlen felszerelés a kesztyű, a sisak és a szemüveg, ugyanis a 30-40 km/h sebességet is elérhetik a göröngyös talajon.

 

Rendszeresen, hetente több napot edzenek a gáton – érintve a kiserdőt vagy a Duna-partot –, ami néha nehézségbe ütközik, ugyanis előfordul, hogy más kutyások – szabálytalanul – póráz nélkül sétáltatják az ebet. Igyekeznek megállni, ha időben ilyet észlelnek, azonban sajnos volt már abból nagy esés, illetve veszélyhelyzet, hogy a gazdák nem fogják meg az állatot, ami megtámadja a szánhúzókat, azok pedig természetesen nem hagyják magukat. Tehát, ha a kutyákat kurjongatással biztató, rolleres, biciklis párt látnak "vágtatni" a gáton, senki ne lepődjön meg, nyugodtan adjon helyet az edzést végző Dórinak és Zsófiának. A szabadon kutyát sétáltató pedig fogja meg az állatot, és csak akkor engedje el, ha a "furcsának tűnő alakok" már messze járnak. Amúgy rossz idő esetén vagy kánikulában sincs "lazsálás"; a kutyusok futópadon, a gazdik kerékpár görgőn edzenek a légkondicionált szobában. Dóri és Zsófia szerint mindenkinek érdemes kipróbálni az állatokkal való közös mozgást, akár csak a futást, mert ez a tevékenység lelkileg és fizikailag is sokkal inspirálóbb, mintha az ember csak egymaga sportolna.

Kovács Attila