600 "Aranyos" diák szavalta a Himnuszt a téren, a városi műsorban szerepeltünk, a Kávészünet zenekarral magyar költők verseit hallgattunk a tornateremben, a Madách Színház előadásában Karinthy Frigyesről, Szép Ernőről, Ady Endréről színdarabokat néztünk, a Kós Károly program kiváló előadóival népi játékot készítettünk, néptáncoltunk, a népszokásokról, Mezőföldről beszéltünk. Nekünk szervezték, nekünk szólt, még mindig emlegetjük: rólunk szólt.

Egyik hatodikos diákunk filmet készített a magyar híres emberekről, feltalálókról, amiről még most is az jut eszembe, hogy a magyarok által létrehozott értékek, felfedezések, szellemi alkotások tényleg a világot gazdagítják. 

 És mindenki megállt egy pillanatra az iskolai megemlékezést nézve..."a nyelv tovább él, ha 4-5 magyar összehajol" hallhattuk a műsorban egy kis ötödikes diáktól. A magyar szellemi örökség továbbvitele itt nálunk az iskolában...mondhatnám szokásos, ezen a héten is, semmi formabontó, mindenki ott, ahol ki tud bontakozni és annyira, amit be is tud fogadni.

Megemlékezés és megmarad az emlékeinkben. Az is, hogy most 200 éves a Himnusz. Például megtudtam, hogy a jelenlegi magyar útlevelekben is felbukkan a mű: a műanyag adatlapon dombornyomással látható a kézirat részlete, az útlevél lapjain pedig UV-fény alatt látszanak a zenemű kottái. ...még így is él.

Bizonyos szempontból ekkortól él: a Magyar Országgyűlés már 1903-ban elismerte a magyar himnusz hivatalosságát. Az elfogadott paragrafus a következőket foglalta magába: 1.§: "Kölcsey himnusza az egységes magyar nemzet himnuszává nyilvánítattatik", 

200 éves a Himnusz, erre is emlékeztünk, és ezek a programok alkalmat adtak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk ezen a héten az iskolában az évezredes gyökereinknek, és továbbvigyük a magyar kultúra elemeit hagyományosan és rendhagyóan is.

 

Adorjánné Káldi Boglárka intézményvezető-helyettes

Százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnázium