A koszorúzáson a Himnusz közös eléneklése után Varga Miklós, Máté Péter-díjas énekes előadásában hangzott el a Márai Sándor versére írt, Mennyből az angyal című dal. Százhalombatta Város Önkormányzata nevében Török Sándor alpolgármester helyezett el koszorút, majd a nemzetiségi önkormányzatok, a helyi testületben képviselettel rendelkező pártok és civil szervezetek, az önkormányzati intézmények és cégek, továbbá a helyi klubok és a város polgárai helyezték el koszorúikat, virágaikat a Szent István templomnál álló kopjafánál. A koszorúzás a Szózat eléneklésével zárult.

 

A városi ünnepség a Barátság Kulturális Központban folytatódott; a közönség elénekelte a Himnuszt, majd Varga Miklós, az Aki magyar velünk tart című dalt énekelte.

 

Török Sándor beszédét egy Bibó István idézettel kezdte; "A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem". Felidézte, hogy Magyarországon az 50-es évek diktatúrájában félelemben éltek az emberek; mindenki félt az internálástól, a kitelepítéstől, a padláslesöpréstől és a különböző más módszerektől, amivel korlátozták a szabadságjogokat. Sztálin 1953-ban bekövetkezett halála után a diktatúra engedett szorításából. Leghűségesebb tanítványa Rákosi Mátyás egyeduralmát megszüntették Moszkva utasítására, és pártbéli ellenfelét, Nagy Imrét állították a magyar kormány élére, aki meghirdette új gazdaságpolitikáját és a törvényességet. Megszüntette az internálásokat, a kitelepítéseket, a kuláklistákat. Közkegyelmet hirdetett és fellépett a rendőri túlkapások ellen.

Moszkvában azonban változtak az erőviszonyok, balos visszarendeződés kezdődött. Nagy Imrét leváltották és kizárták a pártból 1955-ben, de irányzatának támogatására vitakörök szerveződtek, elkezdődött a suttogó propaganda az egyetemisták és az értelmiség körében. Megalakult a Petőfi Kör, új erőre kapott az Írószövetség. A mozgalomnak nagy lendületet adtak az ’56 nyarán Lengyelországban megszervezett munkásfelkelések, a két nép történelmi barátsága itt is megmutatkozott.

A hazai reformtörekvéseket segítette a szovjet párt XX. kongresszusa, ahol Hruscsov harcot hirdetett a személyi kultusz ellen. Rákosi – akit Gerő Ernő követett a főtitkári poszton – a nyilvánosság előtt beismerte a Rajk-per koncepciós voltát. Rajk László és társai újratemetésénél már érezhető volt változás szele.

A szegedi fiatalok október 16-án elkészítették a 16 pontot, első helyen a szovjet csaptok kivonása szerepelt. Létrejött a Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége, illetve egyre aktívabb volt a Petőfi Kör és az Írószövetség. A Műegyetemen október 22-én nagy szervezkedés kezdődött, szolidaritásukat fejezték ki a poznani tüntetőkkel való véres leszámolás nyomán, illetve másnapra tömeggyűlést hirdettek meg, amit hezitálás után végül engedélyezett a kormány.

Több százezren gyűltek össze a Bem szobornál október 23-án, innen sokan a Kossuth térre mentek Nagy Imre miniszterelnökségét követelve, mások a Sztálin szoborhoz, illetve a Magyar Rádióhoz vonultak, hogy beolvassák a követeléseket. Az ide kirendelt Államvédelmi Hatóság állítólag véletlenül lőtt a tömegre, ami azonban kirobbantotta a rezsim elleni forradalmat a valódi változás reményében.

Nagy Imre – bár valójában csak a rendszer reformját akarta – miniszterelnök lett. Egyre több helyen dördültek el a fegyverek, az országban több mint 60 településen lőttek a tömegre, több ezren vesztették életüket. A forradalmi törekvések már a Varsói Szerződésből való kilépésre, illetve a független magyar állam megteremtésére irányultak. A szovjet vezetés ebbe látszólag belement, kivonták a csapataikat, és úgy tűnt, hogy október végére győzött a forradalom. Újjáalakult a kisgazda párt, a parasztpárt, a néppárt és részvételükkel megalakult a Nagy Imre vezette koalíciós kormány.

A forradalom azonban elbukott, mert nem volt egy igazi személy vagy párt, amelyik az élére állt volna, illetve nemzetközi segítséget sem kapott Magyarország. A szovjet csapatok ezt kihasználva november 4-én hatalmas túlerővel támadást indítottak, és végül leverték a forradalmat.

Török Sándor szólt a puskalövés nélküli százhalombattai eseményekről is, Sefcsik István szerepét kiemelve; ő szervezte meg a Nemzeti Bizottságot és a Nemzetőrséget. A városban beszüntették a beszolgáltatást, és élelmiszergyűjtést indítottak a budapesti felkelők számára, a szállításban a téglagyár segített. A forradalmi egységek ledöntötték a temetőben a szovjet emlékművet. Az szovjet csapatok már október 31-én bevonultak Battára, és lefegyverezték Sefcsik Istvánt, Cseresznye Józsefet, Versics Károlyt és társaikat, akik később hónapokat töltöttek börtönben, internálótáborban. Magyarországon több tízezer családra várt hasonló sors, több száz embert kivégeztek, sokak életét megnyomorították, százezrek menekültek el külföldre. A forradalom után kiterjedt besúgói hálózat működött.

Háború zajlik a szomszédos Ukrajnában, amelyet most ugyanúgy megszállt Oroszország, mint minket akkor a Szovjetunió. Sok rokon, barát él azon a területen, és mi tudjuk milyen az, amikor egy idegen hatalom uralkodik egy ország felett. A legfontosabb feladat, hogy megőrizzük a szabadságot, a szuverenításunkat.

A forradalom bár elbukott, azonban kivívtuk a becsületet, amit nem lehet elveszíteni. Ha nincs ’56, akkor Magyarországon nincs az 1989-es rendszerváltozás, lehet, hogy nincs német egyesítés, lehet, hogy még ma is idegen megszállás alatt állnánk. A forradalom bebizonyította, hogy nincs sebezhetetlen hatalom, bármekkora is legyen. Török Sándor reményét fejezte ki, hogy az emlékezés alkalmával sokan elgondolkodnak azon, hogy milyen nagy dolog a szabadság, és az hogy félelem nélkül élhetünk.

 

Az ünnepség folytatásaként átadták a Pro Urbe Százhalombatta díjat, amelyet dr.Horváthné dr.Hidegh Anikó, a Százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnázium intézményvezetője vehetett át. Az Önkormányzat által alapított elismerést azok a személyek vagy közösségek kaphatják, akik vagy amelyek több éven keresztül kifejtett munkásságukkal, a gazdaság, a kutatás, a közigazgatás, a szolgáltatás, az egészségügy, a tudományok, a közoktatás, a környezetvédelem, a kultúra, a művészetek területén végzett tevékenységükkel kiemelkedő érdemeket szereztek a település fejlődésében, illetve akik a település értékeinek hazai és külhoni megismertetésében, valamint az adott település kapcsolatainak gazdagításában elévülhetetlen érdemeket szereztek.

 

 A Halom Televízió díjazottról készült kisfilmjében elhangzott, hogy dr.Horváthné dr.Hidegh Anikó 2006 óta az Arany iskola intézményvezetője. Jelenlegi helyettesével lelkes kidolgozója és megvalósítója az intézmény természettudományos profiljának. Nevéhez fűződik az emelt szintű informatikai képzés, a robotikai oktatás bevezetése, a nyelvi előkészítők elindítása, valamint a nemzetközi projektekben való részvétel. Két tankönyvet írt. Szabadidejében tanul, kutat, ír, és kiváló sportoló; szenior úszóversenyek győztese. Kutató pedagógusként a szakmai életpálya csúcsán van. Munkája mellett szerető családanya, nagymama.

 

A kisfilmben dr.Horváthné dr.Hidegh Anikó elmondta, hogy beteljesedett vágya, hogy pedagógus legyen. Fontos, hogy amikor az ember egy határozott cél felé tart, az útnak is szenteljen figyelmet, mert útközben tanulunk; nagyon sokat tanult menet közben a kollégáktól, a gyerekektől és a szülőktől. Tizenhét éve intézményvezető, de az előtte lévő alapvető éveket is az iskolában töltötte. Véleménye szerint egy vezetőnek innovatívnak és kreatívnak kell lenni, hogy az értékek megtartása mellett lépést lehessen tartani a változó világgal. A tantestület segítségével érte el a szakmai sikert, olyan kutatási tervet dolgozott ki, amellyel javítható a felső tagozatos diákok kompetencia mérési eredménye. Számára a család a legelső, majd hivatása, az iskola következik, a kettő között meg kell találni az egyensúlyt. Nagyon sokat köszönhet a családjának, egykor igazgató férje tudja, hogy mennyi plusz időt követel ez a pozíció; arra azonban mindig figyelt, hogy amikor szükség volt rá a családdal legyen. Elérzékenyülve fogadta a díjat, jól eső érzés, hogy kiemelt figyelmet kapott, és elismerték sok munkát igénylő intézményvezetői tevékenységét – hangzott el a kisfilmben.

 

dr.Horváthné dr.Hidegh Anikó a díj átvétele után nagy megtiszteltetésnek nevezte, és köszönetet mondott a Képviselő-testületnek, hogy neki ítélték az elismerést. Megköszönte jelenlévő kollégáinak, hogy mindig mellette álltak, akikkel "csapatban meg tudják váltani a világot". Együtt sikerült megvalósítaniuk, hogy a gyerekek képességeiknek megfelelően maximálisan tudjanak fejlődni, illetve hogy jól érezzék magukat második otthonukban, az iskolában. Köszönetet mondott a többi iskola igazgatójának, hogy megjelentek az ünnepségen, valamint családjának, amely szeretetteljes hátteret biztosít ahhoz, hogy kibontakozhasson a hivatásában.

 

Az ünnepség zárásaként a SZISZKI diákjainak előadását láthatta a közönség, FŐPRÓBA-Kortárs 1956 címmel; díszlet: Regős Ágnes, József Imre Péter, zenei háttér: Barnáné Pittner Krisztina, rendező: Trojkóné Horváth Ildikó.(Fotó:Tóth Erzsébet)

                                                                                                                                                    Kovács Attila