Tisztelt dunafüredi fiatal, középkorú és örökifjú választók!
Voksolás, felhatalmazás előtt, úgy gondolom, érdemes néhány kérdésre választ keresni.
Vajon mit csinál egy képviselő? Sokan, sokféle választ adtak erre az egyszerű kérdésre. Én azt gondolom, hogy leginkább az a helyes, ha egyszerűen: A választói akaratot képviseli. És hogy mit szeretnének Önök, dunafüredi lakosok? Én megkérdeztem:
Fiatal, csinos egyetemista lány a Fogoly utcából:
"Nincsenek fiataloknak szóló programok. Lehetnének pl. társasjáték estek Dunafüreden"
"Egyetemistaként egy budapesti buliból nagyon nehéz haza jutni, mivel nincsen éjszakai busz/vonat. Így marad a nagyon drága taxi vagy a barátoknál alvás."
Jó fej gyermekes szülők a Damjanich utcából:
"A térfigyelő kamerák működhetnének! Mikor a kocsim megrongálták hiába kértük be a felvételeket nem kaptuk meg, mert nem működött a kamera."
"Játszótér fejlesztés nagyon jó lenne, az elmúlt 10 évben nem lett új játék kihelyezve"
Örökifjú vidám hölgyek a Nyár utcából:
"A Csónakázó tóra kitehetnének több padot, valamint legalább egy csónak is lehetne benne, ha már ez a neve."
"Az út széli zúzott kő eltűnt az évek során, azt időnként pótolhatnák."
De itt még nincs vége, nagyon sok jó felvetést és ötletet kaptam, amit képviselni szeretnék.
Végezetül mit szeretnék én, mint a választókörzet lakosa:
Százhalombatta felpezsdítését! Mit jelent ez? Csupán meg kell hallgatni szüleink, nagyszüleink múltidéző szép emlékeit, a 30-40 évvel ezelőtti időkről, amikor a mostani örökifjúak fiatalon, tele ambícióval belakták a várost. Ma a fiatalok, családalapítás előtt állók városban tartása kell, hogy a legfontosabb célok egyike legyen, mert fiatalság nélkül városunknak csak múltja lesz, jövő nélkül.
Százhalombattai vagyok születésem óta. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomáztam. Látom, tapasztalom a városban, és annak egyik legszebb részén, Dunafüreden történő mindennapi élet előnyét, nehézségeit, problémáit. Kérem, rám való szavazatukkal a dunafüredi városrész fejlődését, a mindennapok örömteli felpezsdítését támogassák.
Köszönettel: Guruz Gergely