A kiszámíthatatlan időjárás miatt nem az eredetileg tervezett főtéri színpadon, hanem a Barátság Kulturális Központban került sor az ünnepi műsorra és a kenyérszentelésre. Közreműködött a Forrás Néptáncegyüttes Független Színház, Zsikó Zsuzsanna és Lakatos Áron népdalénekesek, Nagy Péter János színművész és kárpátaljai magyar népművészek. A musical gálát Baranyai Annamária, Bot Gábor, Nagy Balázs és Pesák Ádám, a Madách Színház művészeinek előadásában láthatta a közönség,

Az új kenyeret Wéber Tamás lelkipásztori kisegítő, Sárosi Gábor református lelkész és Káplán Pál szerb ortodox parókus áldotta és szentelte meg.

 

Augusztus 20. egyben a magyar katolikus egyház egyik főünnepe. Szent István augusztus 15-ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ugyanis erre a napra hívta össze Székesfehérvárra a királyi tanácsot és tartott törvénynapot, élete végén ezen a napon ajánlotta fel az országot Szűz Máriának, majd 1038-ban ezen a napon halt meg. Az ünnep dátumát Szent László király tette át augusztus 20-ára, mert 1083-ban VII. Gergely pápa hozzájárulásával ekkor emeltették oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami szentté avatásával volt egyenértékű.

Az 1990-es első szabad választások nyomán létrejött Országgyűlés 1991. március 5-én a nemzeti ünnepek közül Szent István napját nyilvánította a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé.

 

Vezér Mihály ünnepi beszédében szólt arról, hogy rendkívüli időket élünk; sok nehézséggel kellett megküzdeni a covid járvány alatt az elmúlt két évben, folyamatos megterhelést jelent a szélsőséges időjárás, a szomszédban zajló háború pedig újabb kihívásokat jelent. Két nagy világrendszer, a kelet és a nyugat ütközőzónájába került Európa, amely elhivatottan kiáll a szolidaritás és szabadság mellett.

Nagyon sok okunk van a közösségi találkozásokra, amelyek révén erősíthetjük egymásban a jövőbe vetett hitünket. A közös múltunk határozza meg a jövőnket, aminek alakításáért nagyon sokat kell együtt tenni. A mostani fenyegető inflációs gazdasági helyzetben kiemelt szerepe van a szolidaritásnak, egymás megerősítésének – fogalmazott a városvezető. Tudomásul kell venni, hogy csak arra a közösségre számíthatunk, aminek a tagja vagyunk; az Európai Unió, és a magyar nemzet, amelyhez a legszorosabban kötődünk. Egy hús, egy vér vagyunk határainkon innen és túl, közösek az örömeink és az ünnepeink is. Az élet sok kihívást hozhat elénk, amiket csak összefogással győzhetünk le; ez így volt régen is – hangsúlyozta Vezér Mihály.

Amikor István király neve napján a dicső tettekre emlékezünk, soha ne felejtsük el, hogy annál nem vagyunk nehezebb helyzetben, mint amikor neki kellett döntenie a helyes útról. A keleti és a nyugati hatalom küzdött a Közép-európai befolyás megszerzéséért, a magyarok a két pólus között helyezkedtek el. Dönteni kellett, hogy hova tartozzunk, és végül a nyugathoz való csatlakozás alapozta a meg a továbbélés lehetőségét. István király nagyon erős kézzel leszámolt az ősi pogány vallással, és felvette a nyugati kereszténységet. Mindig a békére törekedett, hosszú uralkodása alatt azonban ez alig adatott meg, sok háborút kellett megvívnia. Az államhatalom megerősítése érdekében külső és belső ellenséggel kellett szembenézi.

A mai modern állami berendezkedés is az általa lerakott alapokon nyugszik. Megerősítette a központi hatalmat, királyi birtokká tette az ország nagy részét, és a területeket felosztotta a védekezésben részt vevő hűbéresek között. Állami hivatalokat, ispánságokat létesített. Gazdasági téren is reformokat vezetett be; ezüst dénárt veretett, kivetette az állami és az egyházi adót, a tizedet és a kilencedet. Két fontos törvénykönyv is fűződik a nevéhez, amelyeket halála után kodifikáltak. Megerősítette az egyház hatalmát, azáltal, hogy minden tízedik településnek templomot kellett építenie, illetve el kellett tartania az ott szolgáló papot. A templomok egyúttal erődként is szolgáltak a keletről betörő népek ellen. A nyugathoz való csatlakozás biztosította az ország fennmaradását és továbbélését. István király példát mutatott arra, hogy úrrá lehetünk a minket fenyegető nehézségeken.

A polgármester felhívta a figyelmet arra, hogy Százhalombattán a gondoskodó, állampolgárbarát önkormányzat továbbra sem hagyja magára a gondokkal küzdő embereket. Fontos ugyanakkor, hogy a városvezetés tudjon a nehézségekről, jelezzék azokat a lakosok. Meggyőződésének adott hangot, hogy együtt leküzdhetőek a külső körülmények által előidézett kihívások. Ehhez elengedhetetlen, hogy magyar a magyarban soha ne ellenséget, hanem partnert lásson. A világnézeti, vallási és egyéb különbségeket félre kell tenni, "sokkal több dolog köt minket össze, mint ami szétválaszt" – zárta gondolatait Vezér Mihály.