Január 27-én játszom az önálló estemet, a Barátság Kulturális Központban.
És miért nem az egyik színházzal jössz?
Azok a darabok, amelyekben játszom nem utaznak tudomásom szerint vidékre játszani. Ezenkívül egy komplett díszlet, a teljes kiszolgáló személyzet, a színészek mozgatása, gondolom, elég költséges. Nekem meg egyébként is volt egy tervem, hogy én magam csinálok valamit, ami könnyen szállítható és segíti az aktív kikapcsolódást számomra és a közönség számára is.
A Kitolás ilyen?
Az elmúlt 10 előadásból kiindulva bátran állíthatom, hogy minden elképzelésemet és vágyamat felülmúlta. Szerettem volna egy olyan előadást, amely lekapcsolja a feszültséget a nézőben, szórakoztat, nevettet, de ugyanakkor informatív, esetenként nosztalgikus. Azt gondoltam, szolidan elnevetgél a közönség, ehhez képest, amit az eddigi előadásokon tapasztaltam olyan, mintha ezt megszoroznám tízzel. Az emberek hangosan, gurgulázva nevetnek, közben potyog a könnyük, csapkodják a térdüket. Elképesztő élmény nekem is.
Valójában nem is hittem volna, amikor készültünk rá, hogy ilyen eufórikus lesz.
És miért Kitolás a címe?
Mert Szily László hasonló című könyve volt a sorvezető, amikor az előadás készült. Továbbá azért, mert azon túl, hogy a vajúdásnak azt a részét, amikor a gyerek épp kibújik így hívják, a további életedben kicsit ki lesz veled tolva. Hiszen minden megváltozik, alig emlékeztet majd valami a múltra. A férfiak csúnyán visszacsúsznak a második helyre, és sokan ezt nehezen viselik. Pedig nincs mit tenni, a gyerek sokkal aranyosabb, mint a legtöbb férfi. Azt mondják a gyereknevelés 90%-ban abból áll, hogy azon gondolkodsz, mikor tudsz újra lefeküdni. Akkor ez nem Kitolás?
Te is Kitolásnak érzed?
Én vagyok a kivétel, ami erősíti a szabályt. Szerencsém van a gyerekemmel. Nyugodt, visszafogott kisfiú. Volt. A múlt hétig. Valószínűleg most volt nála egy fejlődési ugrás, mert olyan, mintha kezdene a tudatára ébredni, könyörtelenül szembeszáll a szülői akarattal, erősen kifejezi nemtetszését. Úgyhogy most kezdem érezni, mennyi mindent lehet tanulni egy kisgyerektől. Például a türelmem határát.
Azt még nem mondtad, miről szól az előadás!
Nem? Érdekes. Pedig azt hittem, hogy ezt már az elején elmeséltem. Ezért fontos megértetni a gyerekkel, hogy a délutáni alvás nem nekik, hanem nekünk fontos. Különben elfeledkezünk mindenről. Ez egy apasági felkészítő foglalkozás kezdőknek és haladóknak. A gyerek megfoganásától nagyjából 3 éves koráig meséli el a történéseket a férfi szemszögéből. Soha nem hallott következtetéseket von le, hasznos tanácsokat ad, és felkészít, vagy, ha már túl vagy rajta segít felidézni mindent, amit már rég a töröltél a tudatodból. Például egy vadidegen cukrász miért tudja meg előbb a gyereked nemét, mint te? Mit eszik meg hamarabb a fürdőben a gyerek? - a wc illatosítót, vagy a kefét? A szolga típusú anyukák, miért engednek a szadista cukornád-ültetvényes gyerekeiknek? Vagy a nőgyógyászok miért kenegetnek zselével kábeles csatlakozással ellátott műpéniszeket. Szóval van tanulság bőven. Úgyhogy gyertek, nézzétek meg!