Benkő Péter színművész Illyés Gyula, "Egy mondat a zsarnokságról" című versét adta elő, ezt követően Százhalombatta Város Önkormányzata nevében Vezér Mihály polgármester, Török Sándor alpolgármester és Dr. Turbucz Sándor címzetes főjegyző kezdte a koszorúzást, majd a nemzetiségi önkormányzatok, a helyi testületben képviselettel rendelkező pártok és civil szervezetek, az önkormányzati intézmények és cégek, a klubok és a város polgárai helyezték el koszorúikat, virágaikat a Szent István templomnál álló kopjafánál.

Vezér Mihály beszédében felidézte, hogy az 1989-ben felállított kopjafának sokáig az óvárosi temető adott helyet, ott kezdődött az emlékezés és zajlott a koszorúzás, amelyet olykor a széthúzás jellemzett. Reményének adott hangot, hogy ezt az időszakot már végleg magunk mögött tudhatjuk, mert - ahogy a világtörténelem számos példája mutatja – nincs alternatívája az összefogásnak. Megosztotta Orbán Viktor miniszterelnök egykor mondott, máig ható gondolatait, miszerint a szabadság minden nemzet drága kincse, amelyet nem érdemelnek meg azok a nemzetek, amelyek nem fognak össze, nem tesznek érte, nem hajlandóak áldozatot hozni a szabadság kivívásáért, annak időről időre történő megtartásáért.
A 65 évvel ezelőtti eseménynek hosszabb előzménye volt, 1948 és 1953 között súlyos megpróbáltatásokat mértek gonosz erők a nemzetre – fogalmazott a polgármester. A gúzsba kötést és a szabadság sárba tiprását szolgálta a többi között az erőltetett iparosítás, a tervek túlhajszolt - megtévesztő, erőt demonstráló – teljesítése, a beszolgáltatási kötelezettség, a besúgások és a sajtószabadság hiánya. Enyhülést átmenetileg Sztálin halála hozott, ’53-ban Nagy Imre vezetésével elkezdődhettek a demokratizálódási folyamatok, aminek az ismét megnőtt szovjet nyomás vetett véget, és bekövetkezett a visszarendeződés. A reform törekvések azonban újra előtérbe kerültek, és 1956-ban a magyar fiatalok és az értelmiség vezetésével sokan szolidaritást vállalva kiálltak az elfojtott lengyelországi tüntetések mellett. A budapesti műegyetemtől induló október 23-i békés menet megszervezésének részese volt az akkor ott tanuló Szekeres József is, Százhalombatta nyugalmazott városvezetője. A forradalmi törekvések meghatározó mozzanata volt, amikor a tiltakozók kivágták a magyar zászlóból a szovjet címerre emlékeztető jelképet, és a lyukas zászló a kibontakozó szabadságharcnak is szimbolikus eleme lett, kifejezve a társadalmi berendezkedés átalakulásának vágyát.  Az egyenlőtlen küzdelem bár elbukott a szovjet offenzíva által, de csak időlegesen, hiszen ’56 alapozta meg, hogy 1989 október 23-án, immár harmadik alkalommal kikiálthattuk a Magyar Köztársaságot. Hála és köszönet illeti a hősöket, akiknek áldozata végül elhozta a szabadságot és a demokráciát. Az idősebb generáció feladata, hogy átadja a szabadság lángját a fiataloknak, hogy ők is megismerjék a múltat, de soha ne kelljen életük árán küzdeniük a zsarnokság ellen. A hétköznapok során is méltón őrizzük a hősök emlékét - zárta beszédét Vezér Mihály.
 
A megemlékezés a Barátság kulturális Központban folytatódott, ahol az idei díjazottak mellett köszöntötték a 2020-as év kitüntetettjeit is.

 

A továbbiakban Vezér Mihály polgármester és Szekeres József egykori tanácselnök, a várossá nyilvánítás tavalyi 50 éves jubileuma alkalmából meghatározó momentumokat idéztek fel Százhalombatta múltjából. Az ünnepi emlékezés zárásaként Fazekas István "Nagy Idők Városa" című két részes színművét láthatta a közönség.