Az elmúlt időszakban sok állatmenhely került a szokásosnál is nehezebb helyzetbe. Erre felfigyelve merült fel az ötlet, hogyan is tudnánk – gyerekekkel együtt - tevőlegesen segíteni nekik. Természetesen mindenkinek sajnos nem tudunk, ezért a helyi állatmenhely és állatvédő egyesület lett a kiszemeltünk. Az Arany János Iskolában mindig szervezünk az Állatok világnapja alkalmával olyan programokat, amelyek keretében testközelben találkozhatnak a gyerekek behozott kisállatokkal. Az idén úgy gondoltuk, mi megyünk látogatóba az állatokhoz, és ajándékot viszünk. Adománygyűjtő kampányt indítottunk "Mondj le egy tábla csokidról!" felhívással, hogy az így összegyűjtött 300 forintokon szárazeledelt vásároljunk a menhelyi kutyáknak, macskáknak. A gyűjtésben, beszerzésben, szervezésben iskolánk alapítványa segített, és a jó ügy mellé többen is odaálltak. Elsődlegesen a szülők, a gyerekek, akik meleg takarókat, párnákat is hoztak, és több esetben sok-sok csoki áráról lemondva nagyobb összegeket is felajánlottak. Segítőként, adományozóként természetesen iskolánk pedagógusai is részt vettek a kampányban, a 186.000 Ft adomány összegyűjtésében Szalontai Szilvia tanárnő vállalt oroszlánrészt. A 305 kg-nyi szárazeledelt az Okosgazdinál válogattuk, ahol a szakérő ajánlás mellé jelentős kedvezményt is kaptunk. A menhelyi lovak számára az ercsi LíVitamin zöldségbolt ajánlott fel 120 kg sárgarépát és 40 kg almát. 

Az átadás első helyszínére, a Sirius állatmenhelyre a Halom TV stábja is elkísért bennünket. Iskolánk gyerekseregét a két leglelkesebb osztály diákjai képviselték, akik boldogan etették a gazdira váró kutyusokat. Szülőkből, pedagógusokból, kuratóriumi tagokból verbuválódott az a kis csapat, amely a második helyszínre, a Dobbant-Lak Állatvédő Egyesülethez is elszállította az eleséget, a gyereksereget. Klára nénit több kisgyerek is ismerősként üdvözölte, és a tanyán otthonosan mozogva vezette a többieket a karámhoz. Itt mindenki megetethette a kisebb és nagyobb méretű lovakat répával, almával, dédelgethetett cicákat, simogathatott kutyát. Láthatta kicsi és nagy gyerek a hálás állati tekinteteket, ami az igazi jutalom, a köszönet volt az eleségért. Érezhettük együtt a gondoskodás örömét, jelentőségét.

Így értek össze a történet gyermeki és állati szálai, és talán pont az összefonódás az, ami miatt igazán sikeressé vált ez a történet is.

 

Feketéné Takács Rita

szervező pedagógus