Szeretem a vénasszonyok nyarát. Ilyenkor az elsárgult vadfüvek még a nyárról énekelnek, a rozsdásodó lombok sóhajában pedig van valami ábrándos villanása a mindenség szívének. Ha szél fúj, még nem a tél szája fújja, hanem az elvonuló nyár szoknyalebbenése az. Töprengésre, tűnődésre inspirál a kolomp-kösöntyűivel ránk köszönő, az alkony ezernyi színeit fodrozva szétterítő őszi táj. Én is erősen merengek most, hiszen nemrégiben, mint a Doktorok Kollégiuma Ószövetségi Szekciójának tagja egy levelet kaptam a szekcióelnöktől, kedves professzoromtól, Karasszon Istvántól, melyben arról tájékoztat, hogy a Kollégiumot fenntartó zsinat felkérte a Doktorok Kollégiumát a "teremtési rend és nemi identitás" kérdésében egy teológiai állásfoglalás elkészítésére. Karasszon professzor úr megfogalmazta az ószövetségi rész alapiratát, melyben egyértelművé teszi, hogy a "szexuális orien­táció" fontos, de nem a legfontosabb kérdés az emberi mivolt megítélésében. Igen, ezt én is így gondolom, s csak az szomorít, hogy mindennek az aktualitását végső soron az az értékválság adja, mely az európai embert tulajdonképpen lelkileg már megbetegítette. Itt az ideje, hogy a keresztyén felekezetek az értékválságot illetően Krisztus nevében hivatalosan is, és jól hallhatóan megszólaljanak!

Rőczey János a kastli magyar nyelvű gimnázium egykori szociológia tanára A Nyugat neuralgikus pontja:1956 és a jövő Európája, azaz a Magyar Modell című művében, már lassan három évtizede arról értekezett, hogy a modern nyugat-európai eszmeáramlatok a magánéletben pártolják a keresztyén értékek megvalósítását, a politikában eltűrik, a munkában azonban kifejezetten tiltják. A tulajdonos (igazgatótanács) korlátlan kinevezési joga a versenyszférában korrumpálja, haszonelvűvé teszi a munkát, ellehetetleníti a közösséget, szervilissé deformálja a tehetséget, a tehetségtelenséget amoralitásokra kényszeríti, a másság elfogadását pedig leginkább csak azért propagálja, hogy az olcsó munkaerő beáramlását lehetővé tegye. Rőczey a nyugati társadalom totális szétesésének lehetőségét is előrevetítette, s ha kellőképpen tárgyilagosak akarunk lenni, akkor nyugodtan kijelenthetjük: éppen a populációs dekompozíciónak vagyunk szemtanúi. Kétségtelen tény: a Nyugat sok mindenben megelőzött bennünket – előttünk jár tehát a széthullásban is.

Ha Rőczey tanulmányát összevetem a mai magyar valósággal, akkor egy kis egyszerűsítéssel azt mondhatom, hogy az Európát megújító értékek leginkább az olyan típusú településekben rejlenek, mint amilyen éppen Százhalombatta. A mi kis városunkban a nyugati gazdasági modell már a szocializmus vége felé formálódni kezdett, ám ezzel párhuzamosan a keresztyén értékek is felerősödtek. Mi ennek az elsődleges szociológiai oka? Nyilvánvalóan az, hogy Százhalombattán a szocialista városvezetés és a két nagyvállalat vezetősége is érzékeny volt a szociális és a közösségi értékek iránt, és a szerb kisebbséggel való évszázados, békés együttélés, valamint az itteni munkaerő-bevándorlás a másság tiszteletét is igen hamar elfogadottá tette. Városunk, mint a legtöbb fiatal város, keresi az identitását, de nem kreálmányokban, hanem a történelmi valóságban. Ez a valóság pedig a megtartó értékeket kínálja fel, s ezeknek az értékeknek az éltetése adja városunk igazi gazdagságát.