Ahhoz, hogy a kérdésre jó választ tudjunk adni, pár elemet helyére kell tenni a társadalmi közbeszédben annak érdekében, hogy ez a kérdéskör is a józan, de szükséges szinten legyen kezelve.

Alapvetően úgy gondolom, hogy egy-egy egyéni szakmai életút kiteljesedéséhez önmagában kevés érv az, hogy valaki nő. Ráadásul meglátásom szerint ez nem jelent feltétlenül előnyt, sőt sok esetben válhat hátránnyá egy rosszul kezelt, nemi sztereotípiára épülő szituációban. Talán ezt már többen meg is tapasztaltátok.

Személyesen épp ezért nem feltétlenül vagyok híve a női kvótának sem. Nem gondolom, hogy pusztán a születési “nem" elég ahhoz, hogy meghatározza valakinek a társadalmi előmenetelét. Viszont értem a kvóta mellett szóló érvelések logikáját is.

Abban viszont hiszek, hogy a női hangsúlynak meg kell jelennie a politikában is ugyanúgy, ahogy a társadalmi élet egyensúlyát is a férfiak és nők közösen tett erőfeszítései kell, hogy adják. Mi – férfiak és nők – együtt.

Ahol a nők egyenjogúan vesznek részt a társadalom életében, és a férfiakkal közösen teremtik meg a valódi jóléti társadalmat, ott számtalan, addig kezeletlen szociális probléma megoldására irányítják a figyelmet pusztán azért, mert máshol vannak a hangsúlyaik és olyan sajátos pozitív tulajdonságokat, nézőpontokat is képviselnek, melyek a politikából eddig kimaradhattak: mint empátia, békés konfliktusmegoldás, az együttműködés előnyben részesítésére.

Finnországban 115 éve, 1906-os parlamenti reform során (március 7-én) kaptak a nők teljes körű választójogot elsőként a világon. Hazánkban az általános, egyenlő és titkos választójog csak 1945-ben valósult meg. De a folyamat elindult és ennek köszönhetően mára Európában egyre több nőt választanak kormány- vagy államfőnek és működik. (Lásd pl: Németország, Litvánia, Észtország, Horvátország stb.)

Nem volt oly rég – emlékezzünk. Lányaink jövőjéért.

Az infografikán látható – mennyire nem túlzó a nők aránya például a vezető politikai státuszokban 2021-ben Magyarországon.

Jószai Teodóra, Demokratikus Koalíció, 8vk.