Szellemileg, lelkileg olyan friss vagy, mint egy egyetemista. Mi a titka ennek?

Ez a frissesség nem kenceficéknek, ifjító kezeléseknek, hanem az Isten és az emberek iránti szeretetnek, az új és új feladatok vállalásának, az örömteli és gyakori visszajelzéseknek köszönhető. S – természetesen – népes családomnak is, ahol a hat kislány unoka mellé júniusban egy kisfiú érkezik.

Néhány évig együtt szerkesztettük a Stádiumot. A reformáció 500. emlékévében is együtt dolgozhattunk, ennek kapcsán a többi között ugyancsak közösen szerveztünk Százhalombattára egy Protestáns Szabadegyetemet, ahová férjeddel, Szabó András professzorral hívtunk meg, s a te szakmai támogatásoddal és előadói szolgálatoddal egy "Örök reformáció" címet viselő nemzetközi tudományos konferenciát is szervezhettem, melynek még Németországból is volt előadója, a világszerte elismert, neves teológus, Bernhard Kaiser professzor úr személyében. Milyen élményeid vannak városunkról?

Kiváló, érdeklődő, azonnal reagáló közönség él itt, legyen szó szépirodalomról, vagy tudományról. S a környezet is nagyon szép: a Hamvas Béla Könyvtár ablakain "benéz" a szomszédos templom harangtornya és az összejöveteleket, rendezvényeket gyönyörűen kíséri, szinte "felröpíti" a harangszó. Az is nagyon figyelmes, egyben okos ismeretterjesztő gesztus, hogy az ide meghívott (a szereplés szót nagyon nem szeretem!) vendégekkel hagyományosan nagyon élénk, kedves, felkészült riportokat készít a Halom TV. Egy járványtalan időszakban volt egy olyan terv, hogy lenne havonta egyszer egy battai tévés könyvajánlóm, amelyre – örök tanárként – még mindig készen állnék.

Megjelent egy magyar-szerb nyelvű bilingvis köteted is. Ennek kapcsán is van battai kötődésed.

Igen. Mindmáig nagy hálával és szeretettel gondolok a Szabadkán élő és alkotó Fehér Illés műfordítóra, aki "civil" foglalkozását tekintve biokémikus, ugyanakkor a szavak "kémiájához" is remekül ért. 2018-ban, a Katica-Könyv-Műhely kiadásában jelent meg "Metafora – Válogatott versek- Izabrane pesme" – című kötetem, amelynek premierje 2018 késő áprilisában, a hagyományos budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon volt. Itt verseim egy része nem csupán magyarul hangzott el, hanem a Fehér Illés által hitelesen újraálmodott szerb változatban is, hála Kovács Mariannának, a Hamvas Béla Könyvtár igazgató asszonyának. Évek óta tervezzük a könyv külön battai premierjét, a városban élő, szerbül is értő közösség számára, de ezt már kétszer is elnapolta a járvány.

Mikor kezdtél el verseket írni? Kik hatottak rád leginkább?

Verseket először nem írtam, hanem mondogattam, másfél éves koromtól kezdve folyamatosan. A valódi versírás tizenhárom éves koromban kezdődött; az első komoly elismerés az volt, amikor 15-16 éves korom táján a Pécsi Rádió bemutatta verseimet, majd 1969-ben, nem sokkal az érettségim előtt vers és műfordítás kategóriában aranyérmet kaptam a Keszthelyi Helikonon. Példaképekről, közvetlen hatásokról nem tudok beszámolni, azonban megemlítek néhány olyan írótársat, akik barátságukkal ajándékoztak meg: Jékely Zoltán, Kormos István, Rab Zsuzsa, Nemes Nagy Ágnes, Lázár Ervin, napjainkban pedig Gergely Ágnes költő, író, műfordító, Bakonyi István Kálmán C. György irodalomtörténész.

Milyennek látod jelenlegi irodalmi életünket?

Sok érték és sok kuszaság elegye a mai irodalmi élet, amelynek nehézségeit fokozza a világjárvány, olyan indulatok feszülnek egymásnak – többek között a világhálón – amelyet csak hittel és bizakodással, a gyógyítás, gyógyulás érdekében leírt szavakkal lehet enyhíteni.

Sok műfajú szerző vagy. Az Ida és Gyula, Dédszüleim története (Katica-Könyv-Műhely, 2019) című dokumentum- és családregényedben gyönyörűen tárod elénk egy szegedi zsidó leány és egy Arad megyei katolikus fiatalember szerelmi történetét. A dédszüleid voltak. Protestáns lelkületedet mennyiben, s miként gazdagítja az, hogy van zsidó múltad is?

Ezt a művet, továbbá, Pataki Éva író, dramaturg, forgatókönyvíró jóvoltából már egyfelvonásos drámát és hangjátékot is "termett" regényt, áthatja az én természetesen ökumenikus gondolkodásom. Ami a protestantizmust és a zsidó kultúrát, hitéletet illeti: levelező teológiai hallgató koromban éppen az Ószövetség volt a kedvenc tantárgyam. Természetesen, nagyon várom a kamaradarab és a hangjáték bemutatóját, amelynek főszereplője Molnár Piroska, a Nemzet Színésze, s párhuzamos szereposztásban a Jászai Mari-díjas Kocsis Judit lesz.

Legújabb könyved 70. születésnapodra jelent meg, egyik "törzshelyed", a Fekete Sas Kiadó gondozásában, Könyörgés, márciusi hóban címmel.  A verseket te válogattad. Milyen szempontok alapján?

A verseket nem egyedül válogattam, hanem férjemmel és tanult régi magyaros kollégámmal, Szabó Andrással "négykezesben." Szempontunk csak egy volt: a szigorú rostázás, azoknak a lírai darabjaimnak az egybefűzése, amelyek – remélhetőleg – időtállóak. Nagy öröm számomra, hogy a címlapon családregényem egyik főhősének, Vaniss Gyula mérnöknek egy gyönyörű grafikája, egyetemista kori vadászóra-terve látható. Hálás vagyok Kálmán C. György előszó tanulmányáért is, tovább azért, hogy a Fekete Sas Kiadó, születésnapi köszöntésül, s 1999 óta tartó baráti munkakapcsolatunk tiszteletére, s a mostani, nehéz körülmények miatt komoly engedményt biztosít a könyvemet megvásárlók számára, akár scannelt lapon mellékelt táv-dedikációval.

Min dolgozol éppen, s mikor láthatunk Százhalombattán?

Pillanatnyilag három munkán is dolgozom. A sor- és időrendben első: nemsokára napvilágot lát a Katica-Könyv-Műhelynél egy új gyerekkönyvem, a Nagyapa meséi, amely szülővárosomat köti össze nagyapám "fatornyos hazájával", Erdéllyel, a Szörényi Érchegység völgyében megbúvó Oravicabányával. A varázslatos szépségű vízfestmény-illusztrációk a nemzetközi hírű Faltisz Alexandra munkái, s lesz az anyagból hangoskönyv is, ugyancsak Molnár Piroska olvassa fel varázslatos hangján az áfonyában, szamócában, szeretetben gazdag nagyapa-unoka történetet. Néhány napja ismét a Fekete Sas Kiadónak adtam le egy anyagot, "ízemlékezeti" azaz kulináris írásaimból, amelyek évek óta rendszeresen megjelennek, az Arnolfini Kantin nevű, méltán népszerű online kiadványban. A Kantin megálmodója és áldozatos életben tartója egy kiváló képzőművész, Zsubori Ervin. Végül, de nem utolsósorban: ezekben a keserves időkben annyi újabb tudományos – ismét a puritán irodalomhoz kötődő – dolgozatom született, hogy összejött egy tizennegyedik tanulmánykötetem anyaga. Ezen kívül napirenden vannak önkéntes online megjelenéseim, ezek közül a József Attila Emlékház számára most készülő Könyörgés, márciusi hóban zoom-os premier hamarosan látható lesz a YouTube-on. Ami a battai látogatást illeti: lélekben készen állok, adja Isten, hogy hamarosan veszély nélkül találkozhassunk, azon a szép téren, a harangbongás oltalmában! Addig is jó egészséget, derűt, nyugalmat, kedves Battai Barátaim!