Igazgató Asszony! Mit kell azalatt konkrétan értenünk, hogy Ön őskoros régész?

 

A római kort megelőző időszakot kutatom, itt, a Kárpát-medencében. S hadd tegyem ehhez hozzá máris: a régészet nemcsak a múlt kincseinek a feltárását jelenti, hanem a legaprólékosabb tudományos elemzést is. Egy-egy leletegyüttes átfogó vizsgálata esetenként akár évtizedekig is eltarthat.

 

Mi volt az a döntő fordulat az életében, amikor elhatározta, hogy a múlt ásója lesz az egyik munkaeszköze?

 

Apai ágon egy régi érdi sváb családból, anyai ágon pedig egy Kőszeg vidéki horvát családból származom. Ebből a szép keveredésből születtem én magyarrá, s ez már önmagában is érdekes dolog, s különösen alkalmas arra, hogy egy gyermek figyelmét a múlt felé irányítsa. Érden jártam iskolába, nagyon szerettem rajzolni és festeni, az volt az álmom, hogy híres festőnő leszek. Ezért Budapestre, a József Attila gimnáziumba mentem, rajztagozatra, ahol rengeteg tehetséges osztálytársam volt, és én bizony úgy láttam, messze nem vagyok olyan tehetséges, mint ők. Szerencsémre nagyon jó tanáraim voltak! Vasbányai Ferenc tanította a magyart, Farkas Ágnes pedig a történelmet, nekik köszönhetem igazából, hogy a figyelmem a múlt kutatása felé fordult. Egyszer az egyik történelemkönyvünknek a végén láttam egy képet, Régészek munka közben volt a címe, melyen Aquincumban római kori emlékeket tártak fel fiatal archeológusok. Ez annyira megérintett, hogy onnantól elkezdett a régészet is érdekelni. Orosz-történelem szakon kezdtem az egyetemet, aztán két elvégzett év után – az orosz szakot leadva – régészet-történelem szakon folytattam a tanulmányaimat. Különböző impulzusok hatására az is kialakult bennem, hogy engem az őskor érdekel.

 

Vannak ennek a régészeti kornak nálunk írásos emlékei is?

 

Az etruszk-kelta időszakból már akadnak, de ez eléggé kis része ennek az időszaknak. Az őskőkor (több, mint 40 000 évvel ez előttről is vannak leletei), amikor a gondolkodó ember tevékenysége már megfogható – kőeszközök készítésével, tűzhely, lakás előállításával –, az egyre jobban kinyíló újkőkorral együttesen olyan felemelően szép, a rézkor, a vaskor olyan fantasztikusan varázslatosak, hogy amikor ezt felismertem, abban a pillanatban az életem szerves részeivé váltak.

 

Mikor volt az első ásatáson? 

 

Erre már gimnazista koromban sor került. Az osztályfőnököm partner volt abban, hogy egy ásatásra elkerülhessek, s ezt az iskolánk igazgatója is támogatta. A klasszikus őszi almatábor helyett elmehettem egy ásatásra dolgozni. Itt rögtön kiderült, hogy egy régésznél az nagy előny, ha jól tud rajzolni, ha van kézügyessége. Elmondhatom, hogy tizenhat évesen egy középkori ásatáson vehettem részt, az érdi születésű Magyar Kálmán régész mellett, aki úgymond rajzolóként foglalkoztatott.

 

A régész találomra szúrja a földbe az ásóját, vagy a lelőhelyekről lehet-e valamit sejteni?

 

A tárgyak beszélnek. Ahogy kinéznek, ahogy formálva vannak, az anyaguk, elárulják rögtön, hogy melyik korszakban készültek. Először mindig véletlen, ahogy előkerül egy lelőhely, de ha mondjuk rábukkantunk egy kemencemaradványra, ott már házmaradványnak is lennie kell, ott már várjuk, hogy a közelben egyéb épületek, kutak, sírok maradványai is a felszínre jöjjenek. Thomas Mann azt írja: "Mélységes mély a múltnak kútja." Ám nem árt tudni: a múlt sohasem tűnik el teljesen.

  

 Mi történt az egyetem után?

 

Százhalombattára kis csavarral kerültem. Négy évig autópályás feltárásokon dolgoztam Győr-Moson-Sopron megyében. Ez egy hatalmas munka volt, 60 méteres nyomvonal-szélességben kellett végeznünk a gyors feltárásokat. Érdekes pontja az életemnek, hogy itt 4 évig együtt dolgoztam azzal a római koros régésszel, Szőnyi Eszterrel, akit a tankönyvi ásatási fotón láttam egykor. Ásatás közben ismerkedtem meg a férjemmel, szinte gumicsizmában mentünk az esküvőre. Ekkortájt kerültünk barátságba Poroszlai Ildikóval, aki 1994-ben szólt nekem, hogy a Múzeumban szívesen alkalmazna régészként. Mivel a győri szerződésem lejárt, igent mondtam a felkérésre, s rögtön lett bőven feladatom. Ekkoriban folyt egy ásatás a sánc közelében, s folyamatban volt már a 115. számú halomsír feltárása is. Érlelődött, hogy itt egy Régészeti Park lesz, s az archeológusok már tudták, hogy Százhalombattán rövidesen nagyon-nagy dolgok fognak megszületni. A római koros régész kollégánk, Kovács Péter a római katonai tábort kutatta. Viszont a Régészeti Park és a környéke, halmozottan őskori emlékekben gazdag. A múzeumi gyűjteményi munkák mellett szerveztem néhány időszaki kiállítást, ám – mivel fiatal házasok voltunk – hamarosan jöttek a gyerekek is. Elsőként ikreink születtek, aztán született még egy gyermekünk, úgyhogy igazából csak az ezredfordulótól tudtam folytatni a megkezdett, s addigra jócskán kibővült munkát. Több település is a múzeum gyűjtési körébe tartozott, pár éven keresztül. Poroszlai Ildikónak köszönhetően a százhalombattai Múzeum az egyetemi régész-oktatás egyik szakmai segítője is lett. Csaknem 20 éven keresztül kísérleti, illetve környezeti régészeti oktatónapokat szerveztünk, egyes szakterületek kiemelkedő kutatóival. A bronzkori földvár kutatása során Ildikó, majd Vicze Magdolna is már olyan modern szakmai módszereket használt (műhold-technikás terepi mérések, természettudományos mintavételezés), amiket az egyetemen még igazából nem is tanítottak. Hadd említsem meg csak érdekességként, hogy Ildikó ötlete volt az is, hogy a Régészeti Parkban az őskori épület-rekonstrukciókat olyan eszközökkel építsük fel, amikkel az adott korszak embere dolgozott. Ezekhez viszont el kellett készítenünk az eszközök korhű másolatát is. Ha valaki a bronzkorról meg akar tudni valamit, annak éreznie kell, hogy milyen is lehetett egy akkori munkamozdulat, mennyi izomerőt kellett hozzáadni a szerszám használatához.

 

Régészként milyen kutatásokat végez, végzett Százhalombattán?

 

Budapesti egyetemi kollegákkal és hallgatókkal közösen a kora vaskori halomsírmezőt igyekszünk alaposabban megismerni. Úgynevezett roncsolás-mentes módszerrel, geofizikai mérésekkel és légi fotózással az eddig ismert 123 halom-szám mára 365 beazonosítható halom-maradványra gyarapodott. A halmokat, temetkezéseket körbe vevő egykori körárkok sűrűn észlelhetők a battai-érdi határban. Kisebb halom-ásatást is végeztünk, külső pályázati forrás segítségével. A feltárt leletanyag feldolgozásához a következő lépésként restaurálásra lenne szükség (edények összeállítása és kiegészítése, a fémtárgyak tisztítása, stb.). Évente több alkalommal láttam el – szakmai kifejezéssel élve – régészeti megfigyeléseket, kisebb-nagyobb építkezések területén, ismert régészeti lelőhelyeken, a város különböző részein. Mint Duna-menti kedvező fekvésű terület, Százhalombattán sok régészeti lelőhely található. Egyik helyszínről sem mondhatjuk, hogy már teljesen fel lett tárva. Erre persze nem is törekszünk, a jövő régész-nemzedékek számára is kell hagyni kutatási területeket.

 

S az egyéb emlékeink vallhatnak-e még bővebben a múltról?

 

A helyiek által "római hídnak" nevezett kőhíd a Benta-patak felett még szolgálhat meglepetéssel. Régészeti feltárásra lenne szükség a híd valós építési korának meghatározásához. Az biztos, hogy a katonai tábornak, a fürdőnek a romjai és az egyéb korabeli emlékek arról árulkodnak, hogy a császárság korában itt szépen szervezett élet volt. A földvár tetején, nagyjából ott, ahol most a kereszt áll, minden bizonnyal egy római őrtorony állt, korábban erre utaló leletekre bukkantunk. Aki oda felsétál, nyomban láthatja, hogy stratégiailag mindig is egy nagyon fontos helyszín lehetett. Árpád-kori emlékeink is jelentősek, pl. Báté falu templomának maradványai Dunafüreden.

 

A "Matrica" Múzeum közérdekű muzeális kiállítóhelyként működik 2021. januárjától. Az intézménynek ebben a minőségében mik a legfontosabb feladatai, tervei?

 

Négy fős kisközösséggé váltunk. A Családbarát múzeum és a Közösségi múzeum elnyert minősítések szellemében kívánjuk a jövőben látogatóinkat fogadni, részükre közművelődési és múzeumpedagógiai szolgáltatásokat nyújtani. A Régészeti Park tematikája, kézműves foglalkozásai jól kapcsolódnak az általános iskolai történelem-oktatáshoz. Munkatársaimmal a gazdag, sokszínű helyi múlt emlékeit szeretnénk minél több ember számára elérhetővé tenni, a digitális lehetőségek, a világháló segítségét egyre inkább felhasználva. Fő törekvésünk, hogy a város lakosságával, közösségeinkkel a nagyközönség felé nyitottan, vonzó arculattal szolgáljuk a közjót.