Bármerre járok is az országban, a neved hallatán mindenkinek a mese jut először rólad eszébe. Mesélj egy kicsit magadról! "Ki volt tanítód? hol jártál iskolába?" Miként szeretted meg az olvasást és a meséket? 

 

Egy kicsi horvát ajkú faluban nőttem fel az Ormánságban, Drávasztárán, vagyis majdnem a világ végén. Nagyon szép gyermekkorom volt. A játék, játszótársak mellett leginkább az olvasásra emlékszem. Faltam a csíkos, pöttyös könyveket, de igazi kedvenceim az indián regények voltak, talán a természetközelség az, ami leginkább megragadott bennük. Mindent olvasó vagyok. Volt romantikus korszakom, volt, hogy "rákkattantam" egy szerzőre és annak minden művét elolvastam, szeretem a hittel foglalkozó műveket, a disztópiát, a komoly, klasszikus irodalmat és nagyon szeretem a verseket. Természetesen az egész életemet végig kísérték a mesék, vagyis a népmesék, így lettem mesemondó.

 

Voltak-e példaképeid?

 

Leginkább a tanáraim. Nagyszerű irodalomtanárok tanítottak. Felnőttként is akadtak, akiket nagyon tisztelek. Egészen kivételezett helyzetben vagyok, ugyanis a Magyar Olvasástársaság, a Meseszó Egyesület és a könyvtár által körül vagyok véve író, alkotó emberekkel. A könyvespolcomon ott sorakoznak a műveik, és sokszor mosolygok magamban azon, hogy én a könyvtáros, bizony kevés könyvet kölcsönzök a könyvtárból, mert a barátaim állandó olvasnivalóval látnak el.

 

Hogyan lett belőled könyvtáros?

 

Világ életemben gyerekekkel szerettem volna foglalkozni, óvónőnek jelentkeztem, de nem tudtam hangszeren játszani, így első körben nem vettek fel. Másodikként Budapesten a Szerb-horvát Gimnázium volt a célom, ahova felvételt is nyertem. Innen kerültem Zágrábba az egyetemre, ahol szlavisztikát tanultam. Százhalombattára jöttem férjhez, az 1-es iskolában helyezkedtem el, szerbet és oroszt tanítottam. Az első gyermekem születése után, a véletlennek köszönhetően kerültem a könyvtárba, amit nagyon hamar megszerettem. Olyan volt ez, mint a hazaérkezés.

 

A Hamvas Béla Városi Könyvárnak van-e sajátos karaktere?

 

Először is le kell szögezni, ami ténykérdés: szakmai és használói szempontból is kiváló állományunk van, nagy figyelemmel gyarapítjuk és gondozzuk az anyagainkat. Könyvtárosaink nagyszerű, összetartó, egymást segítő csapat, szakmai odafigyelésük, tanulni akarásuk egészen elképesztő. Az intézmény nyitott minden ember előtt, mindenki egyforma bánásmódra, empátiára, nyugalomra, kikapcsolódásra számíthat, ha betér hozzánk. A város szívében "lakunk" egy olyan városi könyvtár vagyunk, amit nagyon sokan csodálnak. Köszönhetően Százhalombatta Város Önkormányzatának miénk az ország egyik legszebb könyvtára. Mi erre nagyon büszkék vagyunk, és minden erőnkkel azon igyekszünk, hogy ennek a szellemi és közösségi központnak méltó gazdái, gondozói, képviselői legyünk

 

A kibertér által változott-e a könyvtárunk szerepe, feladata? Ha igen, akkor miben és mennyiben?

 

Nagyot fordult velünk a világ a vírus megjelenésével. Addig a munkánk 20-30 százaléka történt online, mostanában viszont 50-60 százalékban dolgozunk a virtuális térben. Jelenleg második hete, itthoni munkavégzés keretében. Fontos elmondani: a könyvtáros, a szoros könyvtári munkáján kívül szociális szerepet is betölt. A legtöbb látogatónk nemcsak könyvekért vagy folyóiratokért tér be hozzánk, hanem egy kis társaságért, beszélgetésért is. Ez nagyon fontos szegmens nemcsak a felnőttek, hanem a gyermekek esetében is. Csodálatos gyermekkönyvtárunk van, ahol tartalmas időt tölthetnek el a gyerekek és szüleik is. A közös olvasgatáson, könyvnézegetésen kívül, lehet játszani, társasjátékozni. Nagy veszteségként éljük meg ennek a közösségépítő funkciónak a szüneteltetését. Elmaradnak az előadásaink, legalábbis fizikailag, az emberek nem tudnak összeülni, egy-egy jó előadás kapcsán beszélgetni. Így amit csak lehetett, áthelyeztük a virtuális térbe. A könyvtárosnak egyébként is feladata, kötelessége, hogy jól használja az informatikai eszközöket, biztonságosan mozogjon a neten, hitelesen tájékozódjon és tájékoztasson.

Pillanatnyilag a legnagyobb bánatunk, hogy a vírus egyre nagyobb megjelenése miatt, félbe kellett hagynunk a leltárt, pedig még több ezer dokumentum ellenőrzése vár ránk. Jelenleg épp zajlik az Internet Fiesta című országos rendezvény, amit 22 éve rendeznek meg a könyvtárak, minden márciusban. A program gazdája az Informatikai és Könyvtári Szövetség, a mostani rendezvények célja a digitális írástudás terjesztése és az internet felhasználási lehetőségeinek minél szélesebb körű bemutatása. Így most mi is ezen dolgozunk. Könyvtárunk Facebook oldalán naponta több hírrel, cikkel, tanulmánnyal jelentkezünk. E mellett aprónyomtatványokat szkennelünk, a Városi Archívum anyagát dolgozzuk fel. Vizsgáljuk, javítjuk a hibákat a könyvtári adatbázisban, a Szikla Integrált könyvtári rendszerben, könyveket dolgozunk fel és rengeteget tanácskozunk, kiváló alkalom ez arra, hogy átvizsgáljuk könyvtári és minőségügyi dokumentumainkat, megújítsuk őket. Bár rengeteg a munkánk, nagyon várjuk, hogy újra kitárhassuk a könyvtár kapuit a városlakók előtt.  Addig is, míg az intézményt nem lehet látogatni, nagyon reméljük, hamarosan visszatérhetünk és folytathatjuk a "Karantén könyvcsomag" szolgáltatásunkat, ami annyit jelent, hogy az előre leadott kívánságlistát a könyvtárosok összekészítve ablakon keresztül oda tudják adni az olvasni kívánóknak. Ez egy nagyszerű kezdeményezés, országszerte működik és a százhalombattai városlakók is örömmel, nagy számban veszik igénybe.

 

Kétnyelvű mesemondó vagy. Mennyire árulkodnak a néplélekről a népmesék, s mennyiben egyetemesek?

 

A mesék születésük óta vándorolnak a világban, így nagyon sok azonos, vagy részleteiben eltérő mesével lehet találkozni. Ha azt nézzük, mi a legfőbb különbség a magyar és a horvát népmesék között, akkor azt mondanám, a horvát mesék realisztikusabbak, inkább a cigány mesékhez hasonlítanak. Sokszor szokatlan, meghökkentő elemekkel lehet találkozni, ami a magyar mesehallgató fülnek idegen. A magyar népmesék nyelve csodálatos, hatásában lefordíthatatlan más nyelvre. Hadd mondjam itt el, amikor elindítottuk A magyar népmese napját, nem is mertünk reménykedni benne, hogy ekkora hatása lesz az ünnepnek. A Magyar Olvasástársaság karolta fel az ügyet, az ő segítségükkel lett mára országhatárokat is átlépő ünnep. Mára kicsit divattá vált mesékkel foglalkozni, de ez nem csak a mi érdemünk, mert szinte egy időben több szervezet és magánszemély karolta fel a népmese ügyét.

 

Van-e a mesemondásnak valami titka?

 

Van egy nagyon fontos dolog, amit fontos hangsúlyozni: a népmese nem olvasva éri el a hatását, hanem élőszóban elmondva. Ezt a célt, ennek népszerűsítését tűzte ki magának a Meseszó Országos Mesemondó és Szövegfolklór Egyesület, amelynek mára több mint 30 mesemondó tagja van. Az igazi mesemondás legfontosabb sajátossága az, hogy nem kötött prózamondás, hanem – megtartva a szabályokat – kötetlenül mesélünk, úgy, hogy a hallgató szeme előtt képek jelenjenek meg a hallott szövegről. A mesemondásba ilyenkor nem csak bele lehet szólni, hanem a mesemondó "piszkálódik", kérdez, ellenőrzi, hogy figyelünk-e, értjük-e amiről beszél? Ez első hallásra, hallgatásra szokatlan, az emberek meghökkennek, kicsit zavarba is esnek, hisz szórakozni jönnek, nem számonkérésre. De nagyon hamar ráéreznek ennek a csodaszép párbeszédes játéknak az ízére. A mesei történetek meg olyan sokszínűek, olyan sok műfaj között válogathatunk, hogy könnyen talál mindenki magának valót.

 

Könyvtárosoktól manapság szokás megkérdezni, hogy vége van-e a Gutenberg-galaxisnak? Te hogyan látod: veszélyezteti-e az olvasását és az írást az internet?

 

Sokszor kongatták a vészharangot. Divatok jöttek, mentek. A e-könyvek reneszánszában is azt mondták, innentől kezdve senki nem cipel magával könyvet. De minden technikai eszköz megtalálta a maga helyét, idejét a papír alapú könyv azonban felülmúlhatatlan. A könyvnek illata van, és esztétikai szépsége. Az internet tele van álhírekkel, sokszor még a szépirodalmi művek is sérülnek. A könyvtár a tudomány, az irodalom, a közösségben élő, gondolkodó ember palotája, mely mindenki számára nyitva áll.