Újabb öt év
2021-03-01 - Szabó Zoltán maradt a Százhalombattai Kőrösi Csoma Sándor Sportiskolai Általános Iskola intézményvezetője, miután újabb öt évre szóló megbízást kapott. A sport sok mindenre megtanította, aminek nagy hasznát vette az élet minden területén. Felidéztük az eddigi pályát, az eredményeket, illetve a tervekről is beszélgettünk.
-Egyértelmű volt, hogy vállalja a megbízatást, ha lehetőséget kap a folytatásra, vagy esetleg volt önben kétség?
Sokat nem gondolkodtam, mert úgy látom, hogy minden területen sikerült előrelépni, különös tekintettel a sport-profilra, melyet tovább szeretnék erősíteni a jövőben. Fontos feladatunk az is, hogy egyre népszerűbb legyen az intézmény a városban, és minél több olyan tanuló jöjjön hozzánk, aki a versenyszerű sportolást is komoly célként tűzi ki.
 
-Korai talán a kérdés, de a tervek fényében akár további ciklust is vállalna?
Ha nem változik a törvény, a mostani új megbízatás lejártával érem el a 65 éves nyugdíjkorhatárt, ezért nem gondolkodom az ilyen irányú hosszabb távú folyatatásban. 
 
-Milyen folyamat során történt a kinevezés?
A  jelenlegi törvényi rendelkezések szerint a közoktatási intézményekben a második ötéves vezetői ciklusnál nem szükséges pályázatot kiírni. Ha a tantestület több mint kétharmada bizalmat szavaz az intézményvezetőnek, akkor a tankerület vezetőjének egyetértő javaslata alapján az illetékes államtitkár dönt a kinevezésről. Esetemben most ez történt, és nagyon jól esett, hogy az aktív állományban lévő kollégák mindegyike támogatta a kinevezésemet.
 
-Hogyan látja az elmúlt öt évet, mi valósult meg a tervekből?
A legfontosabb a meghatározó profil kialakítása volt, mert városunk  másik három általános iskolája már évekkel korábban megtette ezt. Olyan területet kellett megcélozni, ami akkor nem volt a városban, így esett a választás szinte magától értetődően a sportra. Számomra testhezálló feladat volt, több évtizedes pedagógiai és sportmúlttal, vezetői tapasztalattal és a város által nyújtott lehetőségekkel. Nagy segítség volt ebben a folyamatban, hogy a tankerület, a nevelőtestület, valamint az egyesületek és a szakszövetségek is támogatták az elképzelést. Kiemelendő, hogy jelentős előrelépés tapasztalható iskolánkban a szervezeti kultúra, a belső tudásmegosztás, a minősítések folyamatos erősítése terén, melyeknek köszönhetően nagymértékben javultak a központi írásbeli eredmények is. Ezek egyértelműen azt tükrözik, hogy nagyon jó légkörben, hatékonyan dolgoznak a pedagógusok, a nevelő-oktató munkát segítők és a technikai személyzet egyaránt. Négy kolléga érkezett az elmúlt nyáron, akik  tovább erősítik az amúgy is jól  felkészült nevelőtestületet. Ezt nem csak a belső, hanem a külső visszajelzések is igazolják.
 
-A sport, a mai napig meghatározó része az életének. Az ezen a területen szerzett tapasztalatok mennyiben segítették a munkáját?
A vezetői munkámban is nagy hasznát vettem, hogy a sport  megtanított az alázatra, türelemre, toleranciára, a közösség erejének fontosságára, empátiára, és arra, hogy soha sem szabad feladni. Aki jól ismer az tudja, hogy a humor is nagyon fontos számomra, sokszor segített  a kommunikációban.
 Az sportolói és edzői múltamból adódóan meglehetősen széles a kapcsolatrendszerem országos szinten is. Ennek is köszönhető például, hogy megújult a szabadtéri kézilabdapálya  és a kosárlabdapálya műanyag burkolata. Előbbi teljes mértékben a Magyar Kézilabda Szövetség, míg a kosárpálya egyharmados rendszerben valósult meg, az önkormányzat, a városi kosárlabda szakosztály és az országos kosárlabda szövetség együttműködésével. A tervek között szerepel a több mint 1000 nm-es atlétikapálya teljes felújítása, a világítás kiépítése, így magas szintű versenyeket, akár diákolimpiai atlétikaversenyeket is rendezhetünk. A kiviteli tervek már elkészültek, amint a Magyar Atlétikai Szövetség biztosítani tudja a beruházáshoz szükséges, közel 200 millió forintot, kezdődhet a munka.
 
-Mekkora lökést adhat az atlétikának, ha megvalósul a pálya fejlesztése?
Meghatározó jelentősége lenne, mert a jelenlegi városi felnőtt szakosztály mellett beindulhatna az utánpótlás nevelés is. Újra nagy távlatok nyílhatnak, mint régen - amikor a megszűnéséig - nagyon eredményes volt a fiatal atlétákat nevelő szakosztály. A létesítmény nemcsak az iskola, hanem a város számára is sok lehetőséget rejt magában.
 
-A földrajz-testnevelés,  a  közoktatás-vezetői  és mestervezetői diploma megszerzése, illetve a tanítás mellett versenyszerűen sportolt, kézilabdában és teniszben edzőként is tevékenykedett. Hogyan alakult az ilyen irányú pályafutása?
Az általános iskolai testnevelő tanáromtól kaptam az első indíttatást, sokat jelentett, hogy bekerültem az iskolai kézilabda csapatba és tagja lehettem a megyei diákolimpiát megnyerő gárdának. A kézilabdacsapatból többen atlétikaedzésekre is jártunk és értünk el szép eredményeket.  A középiskolában szintén nagyon jó testnevelő tanáraim  és edzőim voltak.  A  többi között ennek volt eredménye, hogy harmadikos középiskolásként a nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola felnőtt kézilabda csapatában, a rendkívül segítőkész háttérnek köszönhetően mindent megtanulhattam a kézilabdázásról. Megyei ifjúsági válogatott lettem, és az egri főiskolás évek alatt is folytattam a kézilabdázást. Az atlétikát sem adtam fel, mert a gyorsaságomból fakadóan jó eredményeim voltak 100 és 200-as távokon. Az egyik legnagyobb sportélményem az volt, amikor az országos főiskolai és egyetemi bajnokságon  tagja lehettem annak a 4X100 m-es váltónak, amelyben csapattagként  Nagy István, - aki fedettpályás 200-as Európa-bajnok volt - adta át nekem a stafétát, és  így harmadikok  lettünk. Egyébként a kézilabda révén kerültem Százhalombattára, miután egy rokoni kapcsolat nyomán ide jöttem próbajátékra és bekerültem az NB I./B-s csapatba. Ekkor kezdődött kézilabdaedzői pályafutásom is, utánpótlásedzőként és az általam edzett csapatokkal kiváló eredményeket értünk el, igyekeztem átadni azt a pozitív szemléletet, amelyet testnevelő tanáraimtól és edzőimtől kaptam. Később játszottam az ercsi NB/II-es felnőtt kézilabdacsapatában is, ahol nagyon jó közösségnek lehettem a tagja. Ezt követően edzősködtem az ercsi felnőtt férfi és az érdi felnőtt női kézilabdacsapatoknál is, számtalan eredménnyel és sportélménnyel gazdagodva. A sport kapcsán itt maradtam a városban, és az Eötvösben kezdtem tanítani, majd az intézményi szétválás után az Arany iskolába kerültem 1985-ben, ahol igazgató is voltam 2001-től öt éven át. A teniszt is szerettem, erőnléti és labdás edző voltam, nagyon jó volt az ország egyik legeredményesebb utánpótlás szakosztályában tevékenykedni. Játékosként pedig 1994-ben tagja lettem a megyei felnőtt bajnokcsapatnak, amely aztán megnyerte a harmad-, majd a másodosztályt is. Az egyéni mellett párosban óriási motivációt jelentett, hogy Dénes Tibor, országos ifjúsági páros bajnok vezetőedzővel együtt  játszhattam, és nagyon sok győztes mérkőzést ünnepelhettünk. Azóta is versenyszerűen teniszezem, most éppen a megyei csapatban, és nagyon jó látni, hogy  Pest-megyében  az országos felnőtt és utánpótlás eredmények alapján a százhalombattai klub a legeredményesebb.
 
-Visszatérve az iskolához, milyen sportágakat választhatnak a gyerekek a Kőrösiben?
Négy kiemelt sportág van, a kézi- és kosárlabda, a labdarúgás és az úszás, amelyek esetében szerződést kötöttünk a helyi egyesületekkel, valamint a szakszövetségekkel. Nagyon jó a kapcsolat a városi klubokkal, egyre többen versenyeznek a szakosztályokban, ami megkönnyíti, hogy a rendszeres mozgás szeretetére neveljük a gyerekeket. Iskolánk  segít abban, hogy mindenki megtalálja a számára legmegfelelőbb sportágat, hogy aztán igazolt versenyzőként minél jobb eredményeket érjenek el a tanulók. Természetesen más sportágak is választhatóak, most például a két legeredményesebb versenyzőnk lövészetben és a judóban jeleskedik, de már jönnek fel a kisebbek labdajátékokban, úszásban, de jégkorongban is. Felvettük a helyi kajak-kenu klubbal is a kapcsolatot, mert azt tervezzük, hogy jó idő esetén  a sportiskolások kajakoznának és télen korcsolyáznának a délutáni tanórán kívüli időszakban. A korcsolyázást az elmúlt években nagyon megszerették a gyerekek, és  már nagyon várjuk, hogy vége legyen a pandémiás időszaknak és folytatódjon az oktatás az Érdi Jégcsarnokban. Összességében úgy látom, hogy eredményes öt évet tudhatunk az iskolánk dolgozóival magunk mögött, és hasonló reményekkel tekintek előre.  A  vezetői munkám folytatásához a családomtól is megkapok minden támogatást, és   hívő emberként eddig azt tapasztaltam, hogy az  Istentől jövő segítségre is számíthatok.