Lelki útravaló
2021-02-03 - A tartós öröm forrása. Örökké ujjonganak... Örvendeznek általad, akik szeretik nevedet. (Zsolt 5,12)
Cseri Kálmán lelkipásztor gondolatai
 
Sokan panaszolják, hogy az öröm nagyon hamar múló ajándék. Tóth Árpád szép verse is erről szól: Az Öröm illan, ints neki, Még visszavillan szép szeme, Lágy hangja halkuló zene, S lebbennek szőke tincsei.
 
Vannak, akik pénzért akarnak örömöt vásárolni, mások átélik, hogy "nevetés közben is fájhat a szív, és az öröm vége is lehet bánat" (Péld 14,13).
 
A Biblia tanítása szerint Isten azt akarja, hogy a benne bízók örvendező emberek legyenek. Egyenesen parancsolja is ezt: "örvendezz mindannak a jónak, amit Istened, az Úr ad neked és házad népének" (5Móz 26,11). Mi azonban gyakran mégis úgy találjuk, hogy semmi okunk az örömre.
 
Dávid, amikor a fenti zsoltárt imádkozta, nehéz helyzetben volt. Ellenség vette körül, és tudta, hogy bűnei miatt Isten elé sem járulhat. Mégis háromszor egymásután említi, hogy tele van a szíve örömmel.
 
Miért? "...mert te nagyon szeretsz engem... tisztellek téged." Sok gondja, baja van, de az Istennel való szoros lelki közössége elegendő ok az örömre. Ebben a közösségben biztonságban érzi magát támadások közepette is, tapasztalja Isten bűnbocsátó kegyelmét, és tudja, hogy számíthat Isten áldására - vagyis arra, hogy érdemein messze felül megad neki minden jót. Tehát Isten oltalma, kegyelme és áldása az ő egyenletes örömének kiapadhatatlan forrása. Ezért is keresi ezt a közösséget imádságban. Nemcsak gondol arra, hogy jó lenne imádkozni, hanem szokatlan, nehéz körülmények között is felkel reggel korán, leborul Isten előtt, figyel az ő szavára, és kiönti neki szívét (3-4. v.).
Hisszük-e, hogy az el nem múló csendes öröm forrása valóban ez az Úrral való meghitt lelki közösség? S hisszük-e, hogy az ő bűnbocsátó kegyelme, minket körülvevő oltalma, gondviselő szeretete elég ahhoz, hogy sok nehézség között is megmaradjon az örömünk?
Gyakoroljuk hát ma is és mindennap: "reggel eléd készülök, és várlak..." "Figyelj beszédemre, Uram!"
 
Zsolt. 5.2 Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat! 3 Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom! 4 Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok. 5 Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz. 6 Nem állhatnak meg szemeid előtt a kevélyek, gyűlölsz te minden bűnt cselekedőt. 7 Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr. 8 Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben. 9 Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd előttem a te útadat! 10 Mert nincsen az ő szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az ő torkuk, nyelvökkel hizelkednek. 11 Kárhoztasd őket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el őket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened. 12 És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod őket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. 13 Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal.