Ezen a napon 1823. január 22-én fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt Szatmárcsekén. Mindez a világtól elvonulva, egy kúriában történt, ahol Kölcsey visszatekintve a magyar nép zivataros századaira, fogalmazta meg a nemzeti Himnuszunk zárógondolatait. Akkor még nem gondolta, hogy ez lesz a magyar nép legnemesebb imája, amelynek hallatán a nemzet egysége, az összetartozás érzése elevenedik meg bennünk, legyünk bárhol is a világban. A magyar kultúra múltjára bizony mi is sokszor visszatekintünk, amely kötelez bennünket nemzeti értékeink, hagyományaink megbecsülésére múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeink továbbadására.

 

Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, amely lehetőség a művelésre, az újra élésére. Ebben a nehéz időszakban is fontos, hogy ünnepeljük és a remény újraéledésének gondolatát erősítsük.

 

Százhalombattán is megemlékezünk e nemes napról, online, a képernyők előtt, verssel, zenével, kiállítással ki hogyan szeretne. Kövessék az eseményeket, fontos, hogy közösen éljük meg a Magyar Kultúra Napját. Jómagam egyik kedvenc költőm, Ady Endre Karácsonyi Rege c. versével emlékezem, Szabó Gyula színművész előadásában, amelyet jó szívvel ajánlok minden kultúrakedvelőnek!  

 

Tisztelettel:

Vezér Mihály Ph.D.

polgármester

 

vers: