Ha tavasszal volt "Csend napjai" cikk, akkor most a "A tilalom csendje", vagy valami hasonló munkacímet adnék neki.

Indulás előtt arra számítottam, hogy úgy fog kinézni a város, mint két ünnep között, amikor az emberek elmennek vidékre vagy szimplán csak a családdal vannak otthon, a tonna bejglitől lefordulva a székről. Néhányan sétálnak az utcán, elhanyagolható a forgalom.

Ez így is volt, egészen 20:30-ig. Addig meglepően sokan mozogtak ide-oda, igyekeztek hazaérni, mielőtt a rendőr megállítja őket.

A kéményeknél kezdtem a fotózást, és az elején azt hittem, nincs is tilalom, annyian voltak az utcán, utakon. Majd 20:45-re, mintha elvágták volna a forgalmat. Eltűntek az emberek, és megjelent az első rendőrautó. Ekkorra már a vasútállomáson voltam.

Az érkező vonatról elég sokan leszálltak, de hamar el is tűntek. Ez után a Rubik-kocka, főtér jött. 21:30 környékén már az uszodánál sétáltam. Közben többször összefutottam a járdákon is autóval közlekedő rendőrökkel. Nem nagyon igazoltattak - bár nem is nagyon volt kit - és engem is figyelmen kívül hagytak, de azért megnyugtató volt a jelenlétük.
Elmentem még a piacra, ami nagy meglepetésemre díszkivilágítással várt. Aztán az Erkelen sétáltam. Kb 22:30-ra értem haza.

Összegezve, szürreális élmény. Köze sincs a dolognak a két ünnep közötti utcán lézengéshez. Egy árva lélek nincs az utcán. Az elején folyamatosan hátra tekintgettem, és csak akkor nyugodtam meg kicsit, amikor rendőröket láttam. Mondhatnánk, hogy ilyen egy vasárnap hajnal Battán, de nagyon nem. Annak viszont örülök, hogy az emberek odafigyelnek és betartják a tilalmat. A hatóság pedig folyamatosan jelen van a városban, szerintem nem érdemes kockáztatni a korlátozások megszegését. Ahogy észrevettem, inkább azt figyelhették, hogy nyitva van-e valami 20:00 után, illetve, hogy gyülekeznek-e az utcán. Azokat, akik magányosan közlekedtek, nem állították meg.