Nemrégiben lecsónak való paprikát vásároltunk az egyik hipermarketben, Százhalombattán. Elkészítettük belőle az ebédet, és jóízűen el is fogyasztottuk. Másnap viszont nagy meglepetés ért minket: a főzésből kimaradt paprikából a hűtőben kukacok bújtak elő. Ijesztő, undorító élmény volt, azóta is rossz belegondolni, hogy előző nap mi ugyanabból a paprikából készített ételt fogyasztottunk. Főleg azért, mert hosszú évek óta gyomor- és bélpanaszokkal kell együtt élnem, és nagyon odafigyelek a táplálkozásomra. Nem egyszer, nem kétszer jártam már úgy, hogy megvettem a főzni valót, a vacsorának vagy másnapi étkezéseknek való alapanyagokat, és otthon ért a hidegzuhany, hogy romlott.

Persze, ha ezeket visszavisszük az üzletbe, általában készségesen visszaadják az árát, de akkor már kétszer akkora erőfeszítésbe és egy csomó bosszúságba került ugyanaz a dolog. Tudom, hogy a legnagyobb óvatosság, körültekintés mellett is előfordulhatnak ilyen esetek, például a nagy nyári melegekben, de ez sokkal inkább mindennapos jelenség, ami miatt úgy érzem, már nem lehet szó nélkül elmenni mellette.

Felháborítónak találom, hogy ilyen termékeket tudunk csak vásárolni a városban - másodosztályú húsokat, zöldségeket, gyümölcsöket, aranyárban. Arról nem beszélve, hogy hiába a sok üzlet, egy közepes bevásárláshoz legalább két-három boltba el kell menni, hogy mindent megkapjunk. Ezért van, hogy nagyon sokan érdi üzletekbe járnak. Szomszédokkal, ismerősökkel – sokszor épp az egyik élelmiszerboltban – beszélgetve tudom, hogy a panaszommal, felháborodásommal nem vagyok egyedül.

Tudom, hogy az újság sem tud csodát tenni, de talán, ha a levelem hatására jobban odafigyelnek az illetékesek, hogy milyen áruval várják a vásárlókat, akkor már megérte. Köszönettel. (Név és cím a szerkesztőségben)