A két felvonásos eseményjátékot Százhalombatta várossá nyilvánításának ötven éves jubileuma alkalmából szerezte Fazekas István, Jókai-díjas drámaíró. Bemutatóját eredetileg április 1-jére, a fél évszázaddal ezelőtti kormányhatározat évfordulójára tervezték, a márciustól életbe lépő járványügyi korlátozások azonban felülírták a dátumot.

A színdarab konkrét eseményekhez köthető példázatokon keresztül mutatja be városunk történetét – a vaskortól a rendszerváltozást követő évekig.  Történelmileg minden mozzanata megalapozott, a jelenkorhoz közelítve azonban egyre inkább dokumentálttá válnak eseményei és szeplői, akiknek egy része ma is köztünk élő személyiség.

A színdarab rendezője Bozsogi János, szereplői az Új Színház művészeti - Koncz Gábor, Bordán Irén, Gregor Bernadett, Szakács Tibor, Jánosi Dávid, Ács Bálint, Brunner Márta, Darányi Ádám, Fehérvári Péter, Incze Máté és Gyürki István. A színészek mellett közreműködnek a Forrás Néptáncegyüttes táncosai Fundák Kristóf és Fundák-Kaszai Lili koreográfusok irányításával, Házi Tamás növendékei a Batta Balett Stúdióból, valamint a Thália Tanoda gyerekszínészei is.

 "Bár kétszer futottunk neki, optimista vagyok" – mondta a százhalombattai díszletépítés közben, az összpróbák megkezdése előtti napon Bozsogi János, rendező.

Eddig egyetlen helyiségben folytak a próbák, mostantól azonban a színészek birtokba veszik a színpadteret, a díszleteket és a kellékeket, összeillesztik az eddig külön-külön próbált jeleneteket, a táncos és zenei elemeket, és a különféle technikai effekteket.  

Kiemelte, hogy bár a táncok csak illusztrációként szolgálnak majd a történethez, Fundákék nagyon érzékenyen nyúltak a darabhoz és remek koreográfiákat alkottak, emellett a gyerekszereplők is kezdik felvenni a ritmust. A darab összesen ötven-hatvan szereplőt mozgat, de nagyon komoly feladat és felelősség hárul a technikai szakemberekre is, akik a bonyolult háttérvetítések, hang- és fényhatások, díszletmozgások összhangját valósítják meg.

A rendezőt az emberi küzdelem és kitartás ábrázolása ragadta meg leginkább a darabban. "Ez jellemezte az itt élőket, akik létre akartak hozni valamit, legyen az földvár, falu, erőmű, finomító, vagy maga a város. Ez mindig harc volt, amihez összekapaszkodásra volt szükség, emiatt tartom komoly példának a Nagy idők városát."
A színészek négy-öt figurát játszanak el - ugyanaz a művész az egyik pillanatban Mária Teréziát, a másikban pedig már kommunista párttitkárnőt alakít -, amely érdekes és izgalmas feladatot jelent számukra.

Bár sokadik ősbemutatójára készül, és számos hangos színházi sikeren van túl, mindig óriási feszültség számára a színpadra állítás – mondta el Fazekas István, a szerző. Arra törekszik, hogy a bemutatóig minden a helyére kerüljön és minden tökéletesen működjön az előadásban. Számára az a darab legfontosabb kérdése, hogyan válik várossá az ide kerülők sorszerű küldetése, ami mindig ugyanaz a történelem folyamán: dolgozni, alkotni, létrehozni valamit. "Nem a napi emberi, politikai konfliktusokon keresztül, hanem azokon felülemelkedve szeretném bemutatni ezt a történetet. A fő üzenetének pedig a szolidaritást érzem. Ugyanakkor létezik benne egy fontos keresztény üzenet, az önfeláldozás krisztusi üzenete is, amely érdekes módon éppen a szocialista korszak bemutatása során rajzolódik ki legerősebben, olyan hősök példáján, mint amilyen Hága László volt, aki szó szerint az életét adta a kollégáiért."