Fábián Tibor darabja az 1989 decemberében hatalmától megfosztott Ceausescu-házaspár utolsó pillanatait tárja elénk, s alapvetően azt vizsgálja, hogy egy statáriális eljárás keretein belül egyáltalán képes lehet-e bűnvallomásra a zsarnok. A partiumi szerző egyfajta lelkiismereti kísérletbe vonja be a nézőt, hiszen a történtek automatikusan generálják azt a morális kérdést is, hogy a történelem ködén át visszatekintve van-e jogunk szánakozni a huszadik század elvetemült diktátorpárosán. A szánakozás – a lelki túlérzékenységen kívül – nem jelent-e valamiféle cinkosságot a zsarnokkal? A kérdés három évtizeddel a véres decemberi rendszerváltás után is élesen megosztja a román társadalmat, amelynek tekintélyes része ma már kritikátlan nosztalgiával gondol vissza a magyarellenes diktátor nevével fémjelzett korszakra.
Gregor Bernadett elmondta, hogy örömmel vállalta a történelmi dráma színpadra állítását, és rendezőként alapvetően foglalkoztatja, milyen szerepet játszott a szerelem a Ceau?escu-házaspár kapcsolatában, s ha volt, vajon miként deformálódott az aljasságok politikai szövetségévé, a kivégzőosztag előtt pedig "toprongyosan morbid Rómeó és Júliává".
Fazekas István szerint Fábián Tibor drámája szembesíteni fogja a mai fiatalokat azzal, hogy ki is volt valójában az a román diktátor, aki az erdélyi magyar falvak jelentős részét el akarta pusztítani, ugyanakkor felveti majd azt a kérdést is, hogy valójában mi is húzódott meg a romániai események hátterében.