Dietetikusként dolgozik, immár húsz éve ugyanott, a budapesti Szent János Kórházban. Elhivatott munkája és a bejárás mellett három gyereket nevel elvált szülőként. Timi 16 éves, Noémi 13, Ákos pedig 9. Tünde napjai szigorú időbeosztással telnek. Ha kell, hajnalban kel, egész nap meg nem áll, a lényeg, hogy a futással töltött napi egy óra soha ne a gyerekek vagy a háztartás, például a főzés idejéből menjen el. Gyerekeivel a kezdetektől sokat mozognak, sportolnak együtt is.

A futást az első szülés után kezdte el. Először heti egy-két alkalommal hódolt újdonsült szenvedélyének. Akkor tudott menni, amikor barátnője ráért, mivel kölcsönösen vigyáztak egymás gyerekeire. Hogy miért kezdett el futni? "A testalkatot, a hajlamot, az életmódot örököljük. Ha nem futnék, én is száz kiló lennék." Véleménye szerint a mozgással nagyon sokat tehetünk az egészséges életmódért, testi-lelki jóközérzetünkért.

Már az elején érezte, hogy a futás nekivaló, annak ellenére, hogy az elején egy kört alig tudott megtenni a sportközpont salakos pályáján. Szép lassan, szervezete jelzéseire figyelve edzett. Kezdetben inkább csak gyalogolt, gyorsgyalogolt, kocogott. "Nem kell belehalni, csak csinálni kell." Nem feltétlenül csak a futást, hiszen nem mindenkinek való ugyanaz a mozgásforma.

A futásban azt szereti a legjobban, hogy a levegőn van, önmagára tud figyelni, rendezgeti a gondolatait. "Az az egy óra csak az enyém!" Rengeteg jó barátra, barátnőre tett szert a battai szakosztályban, akikkel együtt edzenek és versenyeznek is. Sok-sok megmérettetéssel és szép szerepléssel a háta mögött a versenyek hangulatát emelte ki. "Előtte büszke vagyok, közben kicsit belehalok, utána pedig végtelen boldogságot érzek." Különösen igaz ez a csapatversenyekre, amikor mindenki egymásért fut.

Az elmúlt egy-másfél hónapban háromszor állt rajthoz. Legutóbb félmaratonban az augusztus 16-i szabadszállási jótékonysági versenyen, ahol a hőség miatt nem tudta hozni a tervezett tempót, így "csak" a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A július 18-ai Brutálfutás összetettjében 654 nő közül a 18. helyet szerezte meg (W40/3 kategória, 00:48.11), az Ultra Tisza-tó versenyen pedig második lett egy négyfős összeállítás tagjaként július elején.

Az elmúlt három évben mindössze három edzésnapot hagyott ki. Átlagosan heti 50-60 kilométert fut, de ha fontos verseny előtt áll, 70-80 alatt meg sem áll. Nagy összhangban dolgozik együtt Szabó Csillával, a SZVISE Atlétika szakosztályának vezetőjével. Az ő edzéstervei alapján készül fel a megméretésekre. Nagyon szereti a 10 kilométert futni, háromszor teljesítette a maratont, de a félmaraton lett a kedvence. Célja, hogy ezt a 21 kilométeres idejét tovább tudja javítani. Mindig van terve, mindig felül akarja múlni önmagát. Inspiráló, energikus, pozitív kisugárzása önmagáért beszél. Úgy tűnik, a választott mozgást megéri csinálni, ha esik, ha fúj.