A világjárvány okozta kényszerkorlátozások sokunknál hoztak türelmetlenséget, megnehezítette a mindennapjainkat és a hivatali ügyintézéseket is. Sokan várjuk, hogy a régi életünk újból visszatérjen az addig megszokotthoz. Így vagyok ezzel én is. Reménykedek, reménykedtem. Munkámból kifolyólag sokszor fordulok meg a százhalombattai kormányhivatalban ügyintézések miatt. A pandémia ideje alatt nehezebbé vált minden ügyintézés. Az időpontfoglalással történő napi korlátozások mindannyiunk védelméért szóltak, amibe lassan beleszoktunk. Ezek a korlátozások már enyhültek, időpontfoglalás nélkül is ügyintézhetünk. A már megszokottá vált 3-4 hétre előre foglalt időpontok száma is csökken. Az ügyintézők gördülékenyen próbálják a mindennapi rutinjukkal intézni dolgainkat. Látszik a fáradtságuk, teszik a dolgukat. Azonban ma, roppant dühítő reggelt kellett sokunknak megélni.

 

A 3-5 hétre előre foglalt időpontok ideje eljött. Én reggel 7:15-re foglaltam 4 hete az online felületen időpontot, volt, aki telefonon két héttel előbb. Reggel 7 órakor többen vártuk, hogy kinyíljon a kormányablak ajtaja, de sajnos nem nyílt. Az ajtóra kifüggesztett nyitvatartási időt 1 héttel előbb módosították. Nyitás nyolc órakor! Ezzel nincs is baj, hiszen megszoktuk, hogy nyáron még a vonatmenetrend is megváltozik. De az elfogadhatatlan számomra, hogy a tőlem elvárt a gördülékenyebb és gyorsabb ügyintézés céljából foglalt időpontot kiadva, a nyitvatartási rend megváltozásakor nincs tájékoztatás, miközben ügyfélkapun keresztül lehet foglalni, és ott, ismerik az állampolgár összes adatát, köztük azt az e-mail címet is, amin a regisztráció megtörtént. Tehát a változásról tudtak volna tájékoztatást küldeni.

 

A sok dühös ember fele reggel 7 órakor káromkodások után nem várt, vagy további dühöngésekkel és szidalmak árán kivárta a valós nyitási időpontot az ügyintézők kárára.

A pandémiás helyzet az embereket végtelen türelem gyakorlásra bírta, de hogyan tudunk visszatérni az előzőekben megszokottakhoz, ha a baj rendszerszintű?!

 

Mikor fogunk tudni újból mosolyogva egymásnak köszönni, és mikor fogunk tudni nem dühöngve emberhez méltóan reggelente a mindennapi feladataink felé indulni?

 

A sok dühöngőből egy, aki szeret mosolyogni..... (Név és cím a szerkesztőségben)