Különös helyzet: a gyerekeknek nem kell suliba menni, ezért a nagyszülők most ott vannak náluk. A körülbelül első osztályos Tiffany nem is tudja pontosan, ki vigyáz kire, mindenesetre vigyáznak egymásra. És akkor a nagymama tönkreteszi az internetet. Az internetet nem is lehet tönkretenni. Pedig de. Tényleg. Az egészet. Teljesen.

Marc-Uwe Kling meséjének célközönsége elég jól behatárolható: kiskamasztól a fiatal(os) felnőttekig. Tiffany korú kislányok például pont nem. A nyelvezete kissé nyers, a humora inkább felnőtteknek szól. (Van egy poén azok számára, akik még tudják, mi az az MS-DOS.) De szól Maxhoz, a mobilján a haverjaival űrcsatát játszó kiskamaszhoz. Szól a tinilány Luisahoz, akinek zöld a haja és punk zenét hallgat. (Apró adalék: a ’82-es születésű író maga is egy német punkzenekarban – az Arbeitsgruppe Zukunft nevű bandában – játszik. Emellett slam poetry és stand up produkciókkal is színpadra áll.) A történetben szereplő háromgenerációs családon keresztül szól mindenkihez, akinek az internet olyan magától értetődő természeti jelenség, mint a napsütés, amit nem lehet tönkretenni. Pedig de. Tényleg. Az egészet. Teljesen.

Na, és mi történik akkor, ha nincs internet? És itt érdemes megállni egy pillanatra, és körülnézni a saját mindennapjainkban. Esetleg eljátszani a gondolattal, elbeszélgetni a családtagokkal. Nem csak azokkal, akik éjjel-nappal a net-en lógnak! Mert elsőre talán sokan azt gondolnák, őket nem is érinti. Pedig de. Nem véletlenül hívják világhálónak.
Tiffany családjában Anya hazajön a munkából, mert nem tud honlapot szerkeszteni. Aztán hazaér Apa is a bankból, de csak később, mert eltévedt. Hiába tette meg már ezerszer az utat oda-vissza, mindig a gps-re bízta magát. Előjön a szobából Nagypapa is, mert leállt a tévéadás. Betéved hozzájuk a pizzafutár fiú, aki ugyancsak gps-híján nem tudja kiszállítani a pizzát. Egyébként neki is zöld a haja és punk zenét hallgat... Luisa többek között annak örül, hogy nem tudnak uszító szövegeket közzétenni a "kis szaros nácik". Mondjuk, ez a kirohanás kicsit kilóg a sztoriból, de úgy látszik, a szerzőnek fontos volt, hogy ezt kimondja.

A lényeg, hogy a család (plusz a pizzásfiú) rádiót hallgat, aztán táncolnak, aztán történeteket találnak ki arról, hogy hogyan tehette tönkre a Nagymama az internetet, aztán azt játszák a nagy, kék ágytakarón, hogy ők halak és más tengeri lények... Egyszóval: feltalálják magukat internet-híján, és csodás családi napot kanyarintanak belőle! És ez igencsak bíztató. Aztán jön egy férfi, aki "szürke kezeslábast és szürke sapkát viselt, amin két betű állt: IT" ...

Bár a könyv rövidke, szűk félóra alatt már Astrid Henn illusztrációit is végig böngésztük, a témán érdemes hosszabban is elidőzni.