Nem ünnepelni, emlékezni jöttünk
2020-06-08 - Ezekkel a szavakkal kezdte beszédét Vezér Mihály polgármester a trianoni békeszerződés aláírásának századik évfordulójára rendezett városi megemlékezésen június 4-én Százhalombattán. Több mint százan gyűltek össze a főtéren a Barátság Kulturális Központ által szervezett programon.
A főtér három oldalán gyülekező résztvevők között Az Est című napilap 1920. június 4-i számának címlapjáról készült másolatokat osztottak a szervezők. Az emléklapok hátoldalára pedig további versek, szövegek kerültek a történelmi gyásznap mementójaként. A megemlékezés a Kárpát-medence szerte meghirdetett száz perces harangozással vette kezdetét, majd a Himnusz közös éneklése és Benkő Péter szavalata következett. A színművész Wass Albert, Üzenet haza című versét adta elő.

Vezér Mihály egy kokárdát vett elő megemlékező beszéde elején, kiemelve, hogy a trikolór három színe "most és mindörökké" összeköti a magyar nemzet tagjait, bárhol is éljenek a világban. Mint mondta, a képmutató és tragikusan igazságtalan trianoni békediktátum hosszú időre visszavetette nemcsak hazánk, hanem az egész térség fejlődését, mivel az Osztrák-Magyar Monarchia területén létrehozott utódállamok elzárkóztak egymástól.

Miközben az első világháború nyertesei az "igazságtétel és a nemzeti érdekek szolgálata" jegyében rajzolták meg az új határokat, a Magyar Királyság elvesztette területének több mint kétharmadát, és városok szakadtak ketté. Csak Sopron és a környező falvak lakossága dönthetett szabadon arról, hogy melyik államalakulat polgáraként szeretne tovább élni. A felmérhetetlen gazdasági veszteség részeként az erdőterület több mint nyolcvan százaléka, a nyersanyagforrásaink döntő része került országhatáron kívül. Mindemellett a háborús jóvátétel terheit is hosszú ideig viseltük. Az igazságtalan békeszerződés magában hordozta a következő világégés szikráját.

Apóról fiúra kell szállnia Trianon emlékezetének, nem felejthetjük el, hogy három és fél millió honfitársunk került kisebbségi sorba, akik súlyos elnyomás alatt éltek és részben élnek még ma is. Bőven akad tennivaló Európában az önrendelkezés terén, és képmutató a nyugati államok részéről, hogy míg más népekét elismerik, az erdélyi magyaroké újból és újból lekerül a napirendről.

A nemzetnek azonban a gyász ellenére sem szabad a múltba feledkezni, hanem előre kell nézni és ki kell használni azokat a lehetőségeket, amelyeket az Európai Unió légiessé vált belső határai kínálnak. A mindenkori magyar kormánynak kötelessége segíteni az országhatáron túl élő magyar közösségek nemzeti önrendelkezését, a nemzeti identitásuk megőrzését, anyanyelvük, nemzeti kultúrájuk ápolását.

A polgármester megemlékezése után a Forrás táncosai emlékeztek meg az elszakított országrészekben élő magyarokról egy-egy tánccal és népdallal. Az összeállítást egy Szent István dal és egy Szűz Máriához szóló népdal fejezte be – a nemzet egységéért szóló fohászként.

A megemlékezés fő szervezője, Szigetvári József igazgató arra kért mindenkit, hogy tekintsék meg a rendezvényközpont üvegportáljában berendezett Trianon 100 kiállítást, és azzal búcsúzott a részvevőktől, hogy a művelődési házon, valamint a táncházon kihelyezett feliratok azúttal az elvesztett országrészekben és a világ más tájain élő magyarokhoz is szólnak: "Hiányoztok!"