Bár az iskolákban egyre több a sajátos nevelési igényű, tanulási, beilleszkedési gondokkal küzdő diák, a törvényi szabályozás mégis folyamatosan szűkíti az alternatívát kínáló intézmények mozgásterét. Tavaly szeptembertől megszűnt a magántanulói státusz, amit eddig a szülő kérésére bármelyik iskolaigazgató engedélyezhetett. Helyette "egyéni munkarendet" kérvényezhet gyereke számára a szülő, amelyről az Oktatási Hivatal dönt. Mivel a törvénymódosítás a nyári szünetben született – és az érintett diákok ekkor már rendelkeztek felmentéssel – a gyakorlatban idén szeptembertől működik az új jogszabály.  Az OH határozata a pedagógiai szakszolgálat véleménye alapján születik, de ha a szülő azzal nem ért egyet, további szakértői, szakorvosi véleményeket, javaslatokat is be kell szereznie.

A következő tanévre vonatkozó szülői kérelmeknek június 15-ig kell beérkezniük az Oktatási Hivatalba a pedagógiai szakszolgálat javaslatával, illetve a már említett esetleges további szakvéleményekkel. A törvénymódosítás elsősorban a sajátos nevelési igényű, a beilleszkedési, tanulási, magatartászavarral küzdő, tartósan beteg, élsportoló, vagy egyéb speciális helyzetben – például külföldön vagy elszigetelten élő – gyerekek számára teszi lehetővé az egyéni munkarendet, vagyis azt, hogy a közoktatás helyett olyan alternatívát válasszanak, amilyet például a NaposHoldas Tanoda kínál.

Akiknek nincs papírjuk arról, hogy jobban fejlődnének kisebb létszámú csoportban, egyedi tempó és módszerek segítségével, azoknak mostantól kevesebb az esélye ezekre. Pedig nagyon sok olyan gyerek van, akit megvisel az általános iskolák mindennapjait jellemző alapzaj, mozgás-, tér- és intimitáshiány. Nem is beszélve arról, ami egyszerű matek: egy kisebb tanulócsoportban mindenkire több figyelem jut.    

A gyerekek a legkülönfélébb pszichoszomatikus tünetekkel reagálnak arra, ha valami nincs rendben az iskolában. Hasfájással, ágyba vizeléssel, éjszakai rémálmokkal jelzik, hogy nem boldogok. A NaposHoldas Tanoda egyik növendéke például minden reggel sírt, többször pedig hányt is, amikor iskolába indult. A tanodában azonban megszűnt a szorongása és valósággal szárnyakat kapott. Szeptembertől mégis vissza kell térnie az állami iskolába. Az Oktatási Hivatal indoklásának lényege, hogy "meg fogja szokni".

Rédli Éva szerint az új törvényi szabályozás kivette a döntés jogát a szülők és a gyerekek kezéből, ráadásul egyelőre hihetetlenül nagy bizonytalanságot is teremtett, mivel nem egyértelműek a szabályok. Eddig bárki lehetett magántanuló a szülő kérésére. Elegendő indoklásnak számított, hogy stresszes és szorong. Mostantól ez valószínűleg kevés lesz ahhoz, hogy egyedi elbírálást kapjon.  

A NaposHoldas Tanoda tíz diákjából valószínűleg csak öt marad jogosult az "egyéni munkarendre", a többiek nem fognak papírt kapni. Pedig a harmadik éve üzemelő tanodában senki sem tudná megkülönböztetni őket egymástól. Az a diák sem tűnik ki viselkedésével a többiek közül, aki "teljesen kezelhetetlenként" érkezett az iskolából. "Én azt tapasztaltam, hogy a magatartási, beilleszkedési gondokkal küzdő gyerekek sokkal érzékenyebben-szenvedélyesebben élik az életüket társaiknál, de ha ezt az érzelmi túlfűtöttséget sikerül pozitív, alkotó irányba fordítani, csodák történnek velük. Attól félek, a több odafigyelést és időt igénylő gyerekeket be fogja darálni a közoktatás. És ez nem a pedagógusok, hanem a rendszer hibája."

Némi vigaszt jelenthet az említett szigorító szabályozásban, hogy nem csak a "hiányosságokkal" küzdő, hanem a valamely téren plusszal rendelkező, kiemelkedően tehetséges gyerekeknek is megengedheti az "egyéni munkarendet", vagyis az alternatív oktatást az állami hivatal.  

A tanoda pedagógusai érhető módon elkeseredettek. Az oktatás-nevelés általuk alkotott alternatív rendje ugyanis nagyszerű gyakorlati eredményeket hozott. "A gyerekekre sokkal több idő jutott, de a csoportdinamika is jobban tudott működni, egymást is segítették."
A diákok félévkor és évvégén a Kőrösi Csoma Sándor iskola pedagógusai előtt tettek vizsgát, és ez alapján kaptak bizonyítványt. "Mindig nagyon jól teljesítettek, amihez szerintem az is hozzájárult, hogy nem volt bennük szorongás. A tanodában ugyanis a pozitív, megerősítő nevelést alkalmazzuk, aminek az a lényege, hogy nem a hibáikra hívjuk fel a figyelmüket, hanem arra, amiben jók. A Kőrösi tanítóival tanév közben is folyamatos kapcsolatot tartottunk és figyeltük, hol járnak a tananyaggal. Nagyon jó ütemben tudtunk haladni, aminek köszönhetően mindig korán elkezdhettük a nyári szünetet, a kötetlenebb foglalkozásokat. A tapasztaláson alapuló megismerés, a kis létszám, az egyéni tempó, a természetközeliség – mind meg tudott valósulni, miközben a gyerekek jól teljesítettek, és ami a legfontosabb, örömmel jártak hozzánk."

Érzem, érintem, értem – ezzel a jelmondattal mutatkozott be a NaposHoldas Tanoda 2017-ben. A két alapító, Szélpál Stefi és Rédli Éva óvoda- és drámapedagógus hasonló elnevezéssel 2007-ben nyitott családi napközit a városban. Nevükhöz, szakmai munkásságukhoz köthető az országosan, sőt nemzetközileg elismert alternatív színházi műhely, a Sérültekért Alapítvány Felhőjárók drámacsoportja is.

A NaposHoldas tanodában tanterem nélküli, élményalapú, játékos tanulást, természetközeli, tapasztaláson alapuló ismeretszerzést, kis létszámú csoportban egyénre szabott oktatást kínálnak a gyerekeknek. Alternatív pedagógiai, élménypedagógiai, kooperatív és művészeti módszerekkel dolgozzák fel a Nemzeti Alaptanterv törzsanyagát. Céljuk, hogy az alapkészségek elsajátítása mellett fejlődjön a gyerekek logikai gondolkodása, együttműködő, elfogadó, alkalmazkodó képessége. Legfontosabb szakmai partnerük ebben Kollár Anikó, aki korábban több mint húsz évig tanított az Eötvös Loránd iskolában. "Ő végzi a munka oroszlánrészét, a diákok és szülők legnagyobb elismerése mellett."

Név nélkül nyilatkozó szülők azt hangsúlyozzák, hogy a tanoda lehetőségeit megismerve a "nem kacifántos, nehézséggel nem küzdő, átlagos és bárhova, bármilyen nyomást gyakorló környezetben beilleszkedő" gyermeküket is inkább egy ilyen helyre küldenék, mint a közoktatásba. A világ uniformizál, és mindenki illeszkedni kényszerül. Már kisebb eltérés is egy család összeomlásához vezethet. A gyerek eltéved, fél, összezavarodik, a szülő pedig pillanatok alatt a szociális háló peremén találja magát, vagy csak egyszerűen kipotyog belőle gyerekestül. A gyerek megáll a fejlődésben, nincs endorfin, a szülő nem talál megoldást, nem dolgozik, nem keres pénzt. A gyerek mindeközben ráébred, hogy vele van baj, hiszen "mindenki őt lesi és nem érti". Pszichológushoz, terápiára kell járnia, gyógyszert kaphat, és "ha nem sikerült eddig kézzel betolni az ellátásba, meg kell próbálni lábbal is." Azután kiderül, hogy van másik esélye is! "Bekerül egy kicsi, szeretettel bélelt helyre. Hamar érzelmi komfortra lel, és kiderül, hogy normális, mi több, átlagos vagy átlagon felüli! Nincs vele baj, szerethető. Nem kell többé félnie és végre újra rátérhet a fejlődés útjára."

Kérdés, megmarad-e ez a másik esély, vagyis sikerül-e szeptemberre feltölteni a tanodát azokkal a gyerekekkel, akiknek a szülő kijárja az egyéni munkarendre való jogosultságot.