Az élet kapuja a következő tanévtől kezdve kötelező olvasmány lesz a középiskolásoknak. A kisregény elsősorban azt vizsgálja, hogy Európa az Európát fenyegető helyzetekben miért is hagyja magára a magyarságot. A három alkalommal is Nobel-díjra jelölt regény jelentős alkotás, ám színpadra állítása sok nehézséget rejteget, hiszen Herczeg a legfontosabb ellentéteket nem a cselekményeken keresztül bontja ki. Bizonyos konfliktusok esetenként homályban is maradnak. Ugyanakkor a realitásokat vizsgáló írástechnika rendkívül hitelesen tárja elénk a reformáció előtti pápai udvar állapotát és Magyarország helyzetét. Fazekas István a kisregényből rendkívül fordulatos, nyelvezetében erős, kétszintes történelmi drámát írt.  A színpadra írás nehézségeiről a Magyar Nemzetnek adott interjújában így nyilatkozott: "Herczeg ezt a regényét filmszerűen írta meg, tehát sokat láttat és kevesebbet beszéltet, ezért a jeleneteket dinamikusabbá kellett tennem. Az író a belső konfliktusokat nem ábrázolja, hanem leírja, ami a regényben jó, de drámaként értelmezhetetlen. A lélekábrázolása – mert vannak alapértékek, amelyeknek a lelkiségtől függetlenül érvényesülniük kell – minimális, így a színpadot és az írói szándékot úgy tudtam szinkronba hozni, hogy a főhősök részéről elhangzik néhány rövid monológ is. Kellettek erős párbeszédek, hisz az igazán nagy konfliktusokat nem bontja ki teljesen, a tények leírásából és bemutatásából lehet ezek szikrázására visszakövetkeztetni, ezért a főhősöket – különösen Gyula pápát és Bakóczot – konkrétabban meg kellett ütköztetnem."
A leghíresebb Herczeg-regény színpadra állítása parádésan sikerült, rég láthattak a nézők ennyire grandiózus darabot a magyar történelemről. Nagy Viktor rendező eruptív erővel nyúlt a témához, és sorskérdéseinkről a legőszintébb nyíltsággal beszél. Ez jól megfér az erős nyelvezettel, s ettől a darab csak még inkább bensőségesebb, felzaklatóbb lesz. Herczeg a keresztény eszmék elárulását, a politikai korrupciót és az érdek-összefonódásokat finom humorral fűszerezett tárgyilagossággal mutatja be. A színpadi műben ez erősebb karikírozással jelenik meg, s a rendező többszólamú ábrázolási metódusa a politikai áthallásokat tisztázottabbá teszi. A kórus alkalmazása, a reneszánsz és barokk zenei sokszínűség Európa igazi lényegéhez viszi közelebb a nézőt és eredeti módon fokozza a szellemi feszültséget. Rendkívül merész, ám teljesen helyénvaló az a megoldás, amikor a magát felajánló kurtizán ebben a szellemi, történelmi és szerelmi izzásban meztelenre vetkőzik. A Fiamettát alakító Nemes Wandának ez a jelenete nemcsak a levegőt forrósítja föl, hanem a feszültségek igazi epicentrumához is közelebb viszi a nézőt. Nagy Viktor ennél a jelenetnél leleplezi azt, ami a regényben félig eltakart marad.

A színészek frenetikus játéka, az impozáns díszlet, a rendkívüli szcenikai felkészültség, a jelképszerű elemek választékossága a színpadi előadást szinte a végletekig fokozzák. Viczián Ottó Gyula pápa szerepében nemcsak a haldokló pápát mutatja be, de egyben a nyugat alkonyának is megjelenítője. Dörner György Bakócz Tamásként a mű mélyebb mondanivalójára is rámutat: mi magyarok nem engedhetjük meg magunknak a csüggedés luxusát, a legnagyobb reménytelenségre is optimistán, megújult erővel kell tekintenünk! Szívesen ajánlható mindenki figyelmébe az Újszínház legújabb produkciója. (BM)