A vádlottak házastársak. A vádlottak első gyermeke 2010-ben született, míg második gyermekük, L. E. – az ügy sértettje – 2012. november 12. napján. Harmadik gyermekük 2013-ban jött a világra.

 

A II. r. vádlott egyik gyermekével való várandóság idején sem vette igénybe a védőnői szolgálatot, illetve terhesgondozásra sem járt. A II. r. vádlott 2012. október 9. napján szerződést kötött, hogy otthonszülés keretében egy Kft. szolgáltatásait igénybe kívánja venni. A Kft. a szükséges tájékoztatásokat szóban és írásban átadta a II. r. vádlottnak, de mindezekről a tájékoztatásokról az I. r. vádlottnak is tudomása volt, aki a sértett születésénél is jelen volt.

 

A sértett születését követően K-vitamin profilaxist nem kapott, mely a vérzékenység megakadályozására hivatott. Ezt a vitamint egészségügyi intézményben történt szülést követően beadják az újszülöttnek. A gyermeket az előírásoknak megfelelően újszülött gyógyász megvizsgálta és tájékoztatta a szülőket a K és D-vitamin adásával kapcsolatos teendőkről, a kötelező szűrővizsgálatról és a kötelező BCG oltásról. Az anyagcsere szűrővizsgálathoz a vért az újszülött gyógyász le akarta venni, azonban ezt a szülők írásban elutasították. K-vitamint a szülést követően második alkalommal, egyhetes korban kellett volna kapni a gyermeknek, azonban ekkor sem kapott.

 

A vádlottak 2012. december 4. napján házi gyermekorvosnál jártak a gyermekkel, de K-vitamin pótlást ott sem kapott. 2012 decemberében a vádlottak lakhelyén fűtési problémák voltak, ezért rokonokhoz és ismerősökhöz fordultak, hogy fogadják be őket és gyermekeiket hosszabb időre. A gyermeknél a K-vitamin be nem adása miatt ekkor már koponyaűri vérzés alakult ki, azonban ennek láható jelei nem voltak.

 

2013. január 1. napján L. E. sértett gyakran sírt, enni nem akart. 17 óra körüli időben a csecsemő sértett sugárban hányt. A sértettet a vendéglátó orvoshoz akarta vitetni, ezért felhívta 17 óra 31 perckor I. r. vádlottat, aki közölte, hogy nem vihetik orvoshoz a gyermeket. A gyermek rövidesen ismét és többször hányt, bőrének színe megváltozott. Az első mentőautó hívására 21 óra 39 perckor került sor, ami 22 óra 12 perckor érkezett a helyszínre, azonban perceken belül az esetkocsi is megérkezett.

 

A sértettet a mentők 23 óra 24 perckor a SOTE I. sz. gyermekgyógyászati klinikájának átadták, ahol 2013. január 8. napján, csecsemőkori agyvérzés következtében elhunyt.

A vádlottak már a sértett születése előtt igyekeztek gyermekeiket távoltartani a magyar egészségügyi ellátástól és csak szükség esetén fordultak bizalmatlanságukban orvoshoz. Hasonló okból a védőnői szolgáltatásokat is visszautasították. Meg voltak győződve arról, hogy maguk jobban tudják, hogy mely – akár kötelezően előírt – eljárás szolgálja, vagy épp károsítja az egészséget.

 

A sértett születését megelőzően is határozott álláspontjuk volt, hogy a mesterséges K-vitaminra nincs szüksége az újszülöttnek, mert az anya méhlepényéből és a szoptatás idején az anya szervezetéből is elegendő mennyiség áll rendelkezésére. Meggyőződésük volt, hogy a művi K-vitamin és azt hordozó Konakion nem megfelelő készítmény, melyet az orvoslás csak tévedésből alkalmaz és ír elő a véralvadáshoz.

 

A sértett születését megelőzően leszögezték, hogy semmilyen művi anyag beadásához az újszülött részére nem járulnak hozzá.

 

A vádlottak a bűncselekmény elkövetését tagadó védekezésével szemben a törvényszék a bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a K-vitamin beadása a szülők kötelessége lett volna, erről ők tudomással bírtak, azonban ennek ellenére elmulasztották annak beadását, illetve visszautasították azt. Könnyelműen bizakodtak abban, hogy mulasztásuk mégsem fogja veszélyeztetni gyermekük egészségét, életét. Ezen szülői mulasztásuk összefüggésbe hozható a sértett halálával, mivel azt a K-vitamin beadásának elmulasztása idézte elő.

 

A törvényszék mindkét vádlottat 1-1 rendbeli gondatlan emberölés vétségében mondta ki bűnösnek, ezért I. r. vádlottat 1 év 6 hónap fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre, II. r. vádlottat 1 év fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. Mindkét vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtását a bíróság 2 év próbaidőre felfüggesztette és a vádlottakat előzetes mentesítésben részesítette.

 

Az ítélet elleni esetleges fellebbezés bejelentésére az ügyész, a vádlottak és védőik három munkanap gondolkodási időt tartottak fenn, így az nem jogerős.

 

Budapest, 2020. február 6.

 

 

Budapest Környéki Törvényszék Sajtó és Kommunikációs Osztály