Vannak, akik lelkesen osztják Greta Thunberg (ejtsd: Tunberj) nézeteit, mondatait, videóit, míg mások rosszallóan és kétkedve. Egyre többen hálásak neki, hogy különös személyiségével, egyéni harcával végre elég látványosan felhívta a világ figyelmét egy égető kérdésre, sokan csatlakoznak mozgalmához világszerte. Mások vádakkal illetik a szüleit és támogatóit, hogy "egy beteg kislányt felhasználva hőbörögnek"; egészen odáig, hogy ez az egész inkább árt, mint használ a környezettudatosság ügyének.

Van egy igazán izgalmas nézőpontja ennek az egész "Gréta-jelenségnek". Most egy gyerek mondja meg a felnőtteknek, hogy mit csináljanak. De ki is ez a rendkívüli kislány, aki hol hangosan, hol csak a pillantásával beszél?

A 2003-ban született diáklány 2018 augusztusában bukkant fel a svéd parlament előtt. Ezt megelőzte egy pályázatra írt cikket, amiben a svéd politikusok szemére hányja, hogy miközben előszeretettel állítják be Svédországot példamutatónak a környezetvédelem területén, valójában igen sok üvegházhatású gázt bocsát ki. Greta a cikkel megnyerte a pályázatot, és hamar kapcsolatba került különböző klímaaktivistákkal. Kezdeményezte, hogy tartsanak vele egy iskolai sztrájkban, amelynek üzenete, hogy ha a politikusok nem teszik a dolgukat, akkor a diákok sem hajlandóak. Az ötletéhez azonban senki nem csatlakozott. A szülei azt mondták, nem tiltják meg neki, de nem is támogatják. Egyedül, mindössze egy táblával és jónéhány szórólappal "felfegyverkezve" kezdte el harcát a Földért a svéd tanév első napján, egy különösen forró nyarat követő augusztus 20-án.

Ezután minden nap a parlament elé ment iskola helyett. Makacsul és némán folytatta a tüntetést. Az autizmus egy enyhébb formájával, Asperger-szindrómával él, amely azt is jelenti, hogy amit a fejébe vesz, attól nem lehet eltántorítani, és egyáltalán nem érdekli, hogy ez másoknak tetszik-e vagy sem.

Sokan elmentek mellette, szinte észre sem vették. Azután jött egy klímaaktivista, Ingmar Rentzhog, aki PR-ügynökként is dolgozik, és készített néhány fotót róla, amit kiposztolt a Facebookon és értesítette a sajtót. A média felkapta a történetet: "a kislány, aki ellógja a sulit, hogy a klímáért sztrájkoljon". Nem sokkal később, decemberben már meghívták beszédet mondani a lengyelországi Katowicébe, a klímacsúcstalálkozóra, ahol rangos politikusoknak olvasott be elkeseredett, őszinte szavakkal. Beszéde rövid volt, de igen határozottan fogalmazott – a többi között arról, hogy a politikusok sokat beszélnek és keveset tesznek.

Azóta bejárta a világot – a világhálón és a valóságban egyaránt. Mindennapos sztrájkja minden péntekre korlátozódott, és nemzetközi mozgalom született "Fridays for Future!" (Péntekek a jövőért!) felkiáltással. Ha csak annyi a szerepe, hogy fókuszba hozta és széles rétegekben beszédtémává tette a klímaveszélyt, már sokkal nagyobb eredményt ért el, mint a világ számtalan környezetvédelemmel foglalkozó politikusa vagy szervezete, hiszen általa jutott el a kérdés a gyerekekhez, akikről valójában szól mindez, akiknek a könyv is íródott.

A kötetnek körülbelül a fele foglalkozik Greta személyes útjának bemutatásával, az elmélettel. A másik felében gyakorlati tanácsokat találunk, hogyan és mit kell tennünk az élhető jövő érdekében. Elmagyarázza az ökológiai lábnyom jelentését, tartalmaz egy kis klímaábécét, körbejárja az energiafelhasználás, a táplálkozás, a közlekedés, a fogyasztás témakörét. A magyar kiadás kiegészül az aktuális hazai adatokkal is.

Mint minden környezettudatos kezdeményezés, ez a könyv sem kényszerít, hogy egyik napról a másikra gyökeresen változtassunk az életmódunkon. A gyerekeknek azonban még nincsenek megcsontosodott fogyasztói szokásaik. A felnőtteknek csak annyi a dolguk, hogy ezúttal legyenek nyitottak rájuk, fogadják el, hogy az ő jövőjük érdekében megéri változni. Az utolsó lapok üresek: ide az olvasó maga kezdheti el gyűjteni az ötleteit. A könyv kölcsönözhető a Hamvas Béla Városi Könyvtár gyerekkönyvtárában.