Az élet kapuját 1925-ben, 1926-ban és 1927-ben is Nobel-díjra jelölték, ám az antanthatalmak politikájával szemben megfogalmazott erős kritikája miatt nem kaphatta azt meg. Herczeg Ferenc regénye a magyar történelemnek azt az időszakát elemzi, amikor Bakócz Tamás esztergomi érsek a törökkel szembeni összefogás megvalósítása érdekében meg akarja szerezni a pápai trónt. Herczeg ezt a regényét 1919-ben vetette papírra, s érezve a trianoni katasztrófa bekövetkezését, a regényben rendkívül erős kontúrokkal ábrázolta a Nyugat árulását, azt a történelmi tényt, hogy miként is hagytak bennünket magunkra a törökkel folytatott küzdelemben.

Fazekas István a regényből erős nyelvezetű, rendkívül fordulatos, kétszintes történelmi drámát írt, amelynek olvasópróbájára hétfőn és kedden került sor. Fazekas az olvasópróba után annyit árult el a készülő előadásról, hogy Nagy Viktornak monumentális elképzelései vannak a darab színpadra állításáról, s noha a regénynek vannak a jelenlegi európai politikai helyzettel összecsengő, parallel felütései, a mű egésze Európa mibenlétét elsődlegesen eszmetörténetileg és történetfilozófiailag ábrázolja. A frenetikus zenei megoldások és a kórus alkalmazása is elsődlegesen ezt fogja majd a színpadon segíteni. Reményei szerint a színpadkép még erősebb töltetűvé teszi majd az egyébként is fajsúlyos darabot, ugyanakkor az a rendezői felfogás, amely a történelmi témához nemcsak a múlt, hanem a jövő felől is közelít, nyilvánvalóbbá teszi a végzetszerű ellentmondásokat.   

A szereposztás parádés, Bakócz Tamást Dörner György, Gyula pápát Viczián Ottó, Fiamettát Nemes Wanda, Bramantét Koncz Gábor, Michelangelót Jánosi Dávid, Cardulo bíborost ifj. Jászai László, a jós cigányasszonyt Tordai Teri alakítja majd.