Mi is a mamahotel?
Csak hazánkban közel kétszázöt ezer otthonban működik ez az eltorzult együttélési forma, amelyben a munkaképes korú fiatal felnőtt még gyermeki minőségében van jelen, vagyis anyagilag és életmódjában is függ a szüleitől. A legérintettebb korosztály a 19-29 év közöttiek, de aki még 40 évesen is így él, az nagy valószínűséggel örökre bennragad a "mamahotelben".

A tanulmányok befejezését követő egy-két évig átmeneti állapotnak tekinthető a szülői házban maradás - feltéve, hogy a fiatal dolgozik és hozzájárul lakhatásának költségeihez, valamint az ellátását biztosító házimunkához. Ha azonban ez az időszak elhúzódik, ha a fiatal felnőtt nem akar dolgozni, vagy az otthon költségeihez, a házimunkához saját energiával hozzájárulni, negatív "örökséggel" indítjuk útjára a gyerekünket – vélekedik a szakember.

A mamahotel problematikus jelenségének több oka is lehet: a kitolódó tanulmányok, a magas lakhatási és tanulmányi költségek, a korai eladósodás – a diákhitel –, az elhúzódó bevétel nélküli évek, a társadalmi normák hanyatlása, a fiatalok érdemeinek alulértékelése, önbizalomhiányuk, illetve, hogy az oktatás nem készíti fel őket az önálló életre.

Természetesen a gyerek és a szülő érzelmi intelligenciája, érettsége is nagyban befolyásolja a helyzet kialakulását, illetve rögzülését. A fiatalok döntésképtelensége, elköteleződési és felelősségvállalási gondjai, kényelemszeretete, az önismeret és önmegvalósítás hiánya, a szülőkkel ápolt "baráti" viszony is hozzájárulhat egy ilyen visszás élethelyzet kialakulásához.

Súlyosbíthatja a szituációt, ha a szülőkből is belső bizonytalanságot, szorongást vált ki a gyerek önállósodása, mivel attól tartanak, hogy feladat nélkül maradnak. Az életközépi válság, az elszakadásra való képtelenség, a gyerekért érzett túlzott aggodalom erősíti ezt, és a gyerek rosszul értelmezett "megkíméléséhez", feladatainak átvállalásához vezethet.

Sikeres és boldog életet szeretnénk nekik?

Gyermekünket az életben való helytállásra, az ehhez elengedhetetlen önálló gondolkodásra és életvitelre kell felkészítenünk. Rosszul tesszük, ha – a szeretet nevében – kiszolgáljuk, feladatait átvállaljuk, a felelősségvállalás alól felmentjük. "Mert az életben való helytállás során megvívott küzdelmek nemcsak a tapasztalatszerzést, hanem a kudarcok és a sikerek begyakorlását, beépülését is szolgálják." Ha nincsenek harcok – kudarcok és sikerek – az biztos út a sikertelen és boldogtalan élet felé. "Nekünk, felnőtteknek nagyobb a felelősségünk, hiszen hosszabb ideje botorkálunk a létezés útján. Meg kell tanítanunk gyermekeinket a helyes hozzáállásra és felelősségvállalásra."

 

Jöhet a recept!
Időben fel kell ismernünk, hogy gyermekeink nagyon is tanulékonyak, lelkesek, keresik az új feladatokat és lehetőségeket. Segítenünk kell őket ebben, alternatívákat kell mutatnunk és fel kell keltenünk az érdeklődésüket. Tudnunk kell, hogy roppant rugalmasak, és amikor elindulnak a felnőtté válás útján, a társas kapcsolatok válnak számukra a legfontosabbá. Segítenünk kell őket a magukra és céljaikra találásban – a társas közegben is. Folyamatos visszajelzésekre vágynak. Ez az iránytűjük.

Keresnünk kell az általuk kiválóan ismert világ, az online tér megismerésének módjait, mert így érthetjük meg motivációikat. Segítenünk kell őket a döntéseik meghozatalában, hogy önállóan is képesek legyenek majd a helyes választásra. Fejlesztenünk kell a feszültségtűrésüket és az intelligenciájukat. Csiszolnunk kell felelősségvállalásuk képességét, hogy tetteikért ne másokat okoljanak és ne másokra várjanak. Hagynunk kell, hogy elkövethessék a maguk hibáit, mert felelősségvállalás nélkül nem fogják tudni felmérni a tetteik következményeit. Nem szabad ettől megóvnunk őket. A hibák arra valók, hogy tanuljanak belőle. A hiba lehetőség az újra kezdésre és a kitartás begyakorlására. A gyereknek meg kell éreznie, hogy a saját élete felett hatalma van, ami felelőssé teszi. Ehhez engednünk kell, hogy a saját ügyeiben maga döntsön.

Ne mentsük meg a konfliktusoktól a gyerekeinket! Engedjük, hogy maguk rendezzék azokat! Így tanulják meg az önérvényesítést.  Adjunk nekik feladatokat, és ha kárt okoznak, tegyék jóvá, mivel a való élet is így működik. Tanítsuk meg őket takarékoskodni, így megtanulnak befektetni a saját jövőjükbe.

Életünk részei – továbbra is
Értsük meg, hogy ha már felnőttek, joguk van a saját életükhöz! Az élet rendje az, hogy mi, szülők visszavonulunk. Higgyük el, az önálló gyerek nem szülőtagadó. Éli az életét, de ahhoz a szülei is hozzátartoznak. Nekünk is meg kell tanulnunk nélküle boldogulni, még akkor is, ha ehhez újra kell definiálnunk önmagunkat és céljainkat. Ha örülünk az önállóságának, az a legnagyobb szeretet, amit bűntudatkeltés nélkül adhatunk nekik.
Dr. Feikné Nagy Judit szerint még soha nem voltak ennyire aktuálisak Eric Knight szavai:  "Ha az embernek gyereke van, (...) először is úgy igyekszik nevelni, hogy tökéletes biztonságnak érezze az otthonát. Ezután következik, amikor az ember arra tanítja, hogy ebben a nagyon bonyolult világban is megtalálja a biztonságát. De nem úgy, hogy az ember mindentől óvja, és megtiltja neki, hogy kilépjen a világba. Hanem azzal, hogy hagyja, hadd menjen bátran, tanuljon megállni a saját lábán, abban a tudatban, hogy ott van mögötte az otthon biztonsága, ahová mindig visszahúzódhat, ha úgy adódik. Mert annak semmi értelme, hogy (...) folyton óvjuk a világtól, hisz egy szép napon már nem lesz mögöttük a szülő, hogy vigyázzon rájuk, és akkor úgy maradnak kinn a világban, hogy még horgonyuk sincs, amibe megkapaszkodjanak, ha viharba kerülnek..."