A huszonhat diák a csapatválasztó játékkal összekeveredett, és vegyes csapatokban vágtak neki a könyvtári "kincskeresésnek". Először egy személyt kellett beazonosítaniuk, majd könyveket kellett megtalálniuk, amit újabb játékos foglalkozás követett, azzal a végső tanulsággal, hogy az információ elengedhetetlen a döntéshozatal során. Így köszönt vissza a programban a könyvtár jelmondata: Könyvtár-Közösség-Információ.

Dr. Fazekas István drámaíró a görög dráma világába – kiemelten Antigoné történetébe és motivációiba – avatta be a tanulóifjúságot, a Nemes Nagy Ágnes drámatagozatos hallgatói pedig gimnáziumuk szellemiségéről, mindennapjairól meséltek a többieknek és produkciókkal is illusztrálták, mit tanulnak ott. Mindenkit bevontak, megmozgattak néhány mozgalmas és izgalmas drámajátékkal.

A bőséges pizzaebédet követően megérkezett a Felhőjárók Mozdulatszínház Szélpál Stefi és Rédli Éva vezetésével. Sok diák most találkozott először a sérültekből álló társulattal. A bemutatót beszélgetés követte esélyről és egyenlőségről, hátránnyal élőkről és épekről. A párbeszéd végén az a megállapítás született, hogy mindenkiben egy-egy lámpás avagy fénysugár világít, amely lényegében mindannyiunkat egyenlővé tesz. A többi csak külsőség.

A délutáni műhelymunka a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor-hallgatóival, Zétényi Linával és Hlinyánszky Domonkossal folytatódott, akik ugyancsak változatos és fordulatos játékokkal pörgették fel a társaságot. Megérkezett Horváth Kristóf "Színész Bob" is, aki ritmizáló nyelvtörőkkel alkotott zenekart a közösségből. Búcsúzóul pedig otthagyott egy úgynevezett sémaverset, amit mindenki saját ötletével, ihletével egészíthetett ki. "Én valójában nem is ember vagyok, hanem .../ Ahonnan én jövök .../ Képes vagyok .../ Célom, hogy .../ Még akkor is, ha .../Bár most éppen ..."

Nagyon izgalmas volt, hogy egyes kulcsszavak – információ, esélyegyenlőség, közösség – vissza-visszaköszöntek a nap során, anélkül, hogy ezt bárki előre tervezte volna.