Biriszló Melinda és Mezőfi László hét évvel ezelőtt ismerkedett meg. Melinda felszolgálóként, Laci szakácsként dolgozott. Gyerekkorukban egyikőjüknek sem jutott könnyű élet. Mindkettőjüket egyedül, sok munka mellett, albérletből albérletbe költözve nevelte az édesanyja. Az lett a közös álmuk, hogy saját vendéglátóhelyet nyitnak, és mivel Melinda olvasott pár éve egy vállalkozóról, aki havonta egyszer vendégül látja a szegényeket, elhatározták, hogy ők is ezt fogják tenni.

"Ha sajnálunk valakit, az nem elég" – mondta a huszonöt éves Melinda a Városi Családsegítő és Gondozási Központban, ahol a Család- és Gyermekjóléti Szolgálat munkatársai köszöntötték őket december 6-án.

A fiatal pár másfél éve vette át a Horváth-kert üzemeltetését, és idén keresték meg a VCSGK-t a támogatás ötletével. Melinda emlékezett rá, hogy gyerekkorában sokszor megfordultak az intézményben az anyukájával. Hogy miért, nem tudja. Mire valamennyire felnőtt, a családja már viszonylag jobb anyagi helyzetbe került. A nehézségek, a szűkölködés éveiről, az édesanyja húsz órás munkanapjairól csak a testvérei meséltek neki.

Lacival szeptember óta vendégelnek meg egy-egy rászoruló családot a VCSGK javaslata alapján. Házhoz viszik nekik a szombati ebédet, mivel úgy vélik, otthoni környezetben kényelmesebben fogyasztják el azt. Az első ilyen vendégük egy kilenc fős család volt, amelynek tagjai elmesélték a VCSGK-ban, hogy nemcsak ebédre, hanem vacsorára, sőt másnap reggelire is elég volt a csomag, amit kaptak, de kiemelték az ételek és a tálalás minőségét is.

A VCSGK munkatársai arra kérték Melindát és Lacit, hogy decemberben kivételesen egyedülálló rászorulókat támogassanak, mivel karácsonykor nekik a legnehezebb. Három-négy személyre tettek javaslatot, de Laciék tíz főre ajánlottak ünnepi vacsorát december 23-i szállítással.

Előző nap főznek, aznap sütnek nekik, hogy friss legyen az étel, emellett adományt is gyűjtenek számukra. Aki december 19-ig tartós élelmiszert visz be a Horváth-kertbe, az tíz százalék kedvezményt kap a fogyasztása árából. Melinda és Laci elsősorban a tíz karácsonyi "vendégüknek" szeretnének kedveskedni az összegyűlt adománnyal, de abban bíznak, hogy másoknak is jut belőle, amit levihetnek majd a VCSGK-ba.

 

Személyesen fognak szállítani decemeber 23-án, eddig azonban futárral küldték ki az ételcsomagokat a támogatott családoknak.

-    Mindig megkérdeztem tőle, hogy miként fogadták a csomagot, örültek-e – meséli Melinda. Eddig mindig azt mondta, örültek, és biztosan minden nap örülnének.
-    Mit szoktak tenni a csomagokba?
-    Mindent, ami az étlapon van.
-    Pizzát, melegszendvicset, palacsintát – kezdi sorolni Laci az ujjain számolva a tételeket, de hamar abbahagyja. Azt mondja, nem szeretnék, ha úgy tűnne, a szolgáltatásaikat akarják reklámozni a jótékonykodással.

Először abba sem akartak beleegyezni, hogy újságcikk szülessen a VCSGK-ban szervezett köszöntésükről, de a közeli hozzátartozók meggyőzték őket: amit tesznek, azzal példát is mutatnak másoknak.

Családi körben ünnepelik a karácsonyt – Százhalombattán, Ercsiben, Érden. Mi szépet, jót lehetne kívánni nekik? Maradjanak azok, akikké - minden nehézség ellenére, vagy talán éppen amiatt - váltak!