A népes rendezvényen megjelent Bóna Zoltán országgyűlési képviselő, Hidasi Endre, a Dunamenti Zsidó Kulturális Egyesület elnöke, az önkormányzat képviselő-testületének tagjai, az Arany János iskola diákjai és tanárai, több helyi intézmény, cég, civil szervezet és párt képviselői.

Katona Tamás a szervezők nevében külön is köszöntötte a fiatalokat, mivel, mint mondta, a rendezvény elsősorban nekik szól. Felidézte a magyarországi zsidók gettóba zárásának és elhurcolásának történetét, valamint a tragédiához vezető eseményeket. Kiemelte, hogy a numerus clausus néven ismertté vált törvénycikket a megemlékezés napján, 1920. szeptember 26-án szavazta meg a magyar nemzetgyűlés.

Hangsúlyozta: a megszégyenített, kisemmizett, koncentrációs táborokba hurcolt emberek magyar állampolgárok, sok esetben a települések legnagyobb adófizetői voltak. Fontos megadni nekik a tiszteletet, felelősségünk emléküket továbbadni a következő nemzedékeknek, hogy soha többé ne történhessen meg, ami történt.

A megemlékezésen zenélt a Sabbathsong Klezmer Band három tagja, köztük a százhalombattai Csányi Sándor. Egy olyan dalt is előadtak, amelyet Elie Wiesel Nobel-békedíjas írónak is játszottak, aki akkor azt mondta, ez a dal segítette az életben maradni a koncentrációs táborban. A dal magyar szövege: "Hiszek a messiás eljövetelében, még akkor is, ha úgy tűnik, hogy késlekedik."

Vezér Mihály polgármester háláját fejezte ki a szervezőknek, amiért időről időre segítenek "felfrissíteni közös emlékezetünket." A felejtés olykor hasznos- mondta -, de van, amit nem szabad elfelejtenünk. Nem véletlenül tekintik bűncselekménynek a holokauszttagadást. Az ártatlanul megkínzott és megölt zsidók tömegei a kor propagandagépezetének áldozatai voltak. Százhalombattán 20-25 zsidó család élt a múlt század húszas éveiben. Közülük húsz személyt vittek el ’44 tavaszán, a többségüket Auschwitzba, és mindössze ketten tértek vissza a háború végén.  A városvezető kiemelte a szolidaritás jelentőségét, és, hogy sosem szabad megalkudni olyan eszmékkel, amiknek nevében faja, gondolkodása, vallása miatt üldöznek valakit. Az általános "passzív rezisztencia" mellett hetvenöt éve sokan voltak olyanok is, akik saját magukat, családjukat veszélyeztetve mentették a zsidókat. Elmesélte nagyapja történetét, aki bánászként három munkaszolgálatost rejtett el, és arra emlékeztetett, hogy a pozitív példákat sem szabad elfelejtenünk.

Pajor Tamás Soha többé című versét Hevesi Panna, az Arany János iskola diákja mondta el, majd Verő Tamás főrabbi fohászkodott az áldozatokért héber és magyar nyelven. Hosszú sort alkottak a résztvevők, hogy elhelyezhessék az emlékezés köveit a Holocaust-emlékművön, miközben a Sabbathsong muzsikált. A megemlékezés szomorú, olykor megrendítő perceit azonban vidám hangulatban zárta a zenekar. Búcsúzásként egy modern izraeli dalt játszott a bátorságról. (Köszönjük a képeket Szalai Attilának!)