Barangolás a Dráva mentén
2019-09-03 -
Hagyománnyá vált az Olajipari Műszaki Nyugdíjasok Egyesületénél, hogy minden évben augusztus végén felkeressük Magyarország eddig még általunk felfedezetlen vidékét.  Most, a Dráva mente és közvetlen környéke volt az úti cél. Nagyatádon szálltunk meg és csillagtúrákat tettünk a helyi idegenvezetők segítségével.

A résztvevő hetvennyolc fő két autóbusszal, két csoportban indult útnak. Első állomásunk Várda, a Szász-kúria meglátogatása volt, ahol Szászné Hajdu Katalin, a "múzsa" kíséretében kaptunk ízelítőt Szász Endre hagyatékából. A fogadószobában, két Munkácsi festmény mellett egy koreai csontberakásos teázó asztal, és egy mívesen faragott német püspöki szekrény árulkodott a műgyűjtő Szász Endre kifinomult ízléséről. Ám a művész kézjegyét mégis egy szimbolikus léghajót ábrázoló festményen fedezhettük fel, megjelenítve azon öt feleségét és saját magát, mint kormányost.

A kastély, haláláig, 2003-ig volt Szász Endre otthona. Itt élt saját alkotásai és nagy értékű gyűjteményi tárgyai között a rokokó szalonban, fogadott vendégeket a chippendale stílusú társalgóban.

Nagyatádon a Solar hotelben szálltunk meg. A jelenleg tízezer lakosú város hosszú időn át katonavárosként volt ismeretes. Huszárok, később lövész, harckocsizó, büntető ("futkosó") zászlóaljak és szovjet lokátorosok települtek itt meg. Ma fürdővárosnak számít: a gyógy- és strandfürdőjével, illetve tanuszodájával, no meg a szépen ápolt parkjaival, virágaival valódi üdülőhelyi hangulatot áraszt.

Másnap rövid kitérőt tettünk Horvátországba. A berzencei határátkelőn jutottunk el Molve (magyar nevén Molna) településre, ahol az 1862-ben épült Maria kegyhelytemplom volt az első megállónk. Később felkerestük Durdevac (magyar nevén Szentgyörgyvár) várát, amely végvár volt a javából. Ezerötszáz fős maroknyi serege megállásra kényszerítette a harmincezres török ostromlókat 1522-ben. A hagyomány szerint miután a védők kifogytak az élelemből, utolsó csirkéiket cselből a törökre lőtték ki, akik látva a védők ilyen bőségét, elvonultak a vár alól.

Nagy örömünkre megtekinthettünk egy Salvador Dalí kiállítást is. Az út végén, a közeli szőlőhegyén pedig egy borosgazda vendégeiként kaptunk egy tányér babgulyást és kóstolót háromféle borából.

Harmadnap a Barcstól 4 kilométerre található Drávaszentesre, a Duna-Dráva Nemzeti Park bemutató központjába látogattunk el. A levetített filmen megismertük a környék vízi világát, a Dráva természeti értékeit bemutató kiállításon pedig az ártéri élővilág sokszínűségét. Délután, a valamikor dohánytermesztő Szulokra, a környék egyik nagy hagyományőrző településére utaztunk. Csoportunkat a polgármester üdvözölte a faluházban. A program itt ebéddel kezdődött: megkóstoltuk a szegények eledelét, a bablevest és a babos tésztát, hozzá otelló és noha (nova) bort is kaptunk. Megnéztük templomukat, megtapsoltuk a sváb (cepedli), horvát (kolo) táncokat bemutató falusi fiatalok előadását.

A negyedik nap felkerestük a kemencés réteséről messze földön híres Mesztegnyőt. A faluházban meghallgattunk egy előadást a település múltjáról és nem túl fényes jelenéről. A bátrabbak rétest nyújtottak, a többiek csak megkóstolták. Körbejártuk a falu régi használati tárgyainak gyűjteményét. Rövid buszozás után kisvonatra szálltunk és a Boronka tájvédelmi körzet egy halastavához, annak is a madármegfigyelő kilátójához jutottunk. Záró estünk a vérpezsdítő tánc jegyében zajlott.

Hazautunk során megálltunk Kaposváron. Megnéztük a Rómahegyre épült Rippl-Rónai villát, az ott kiállított képeket, betekintést kaptunk az alkotó bohém, már-már szabados életébe. Nagy sétát tettünk az Európai Virágos Városok és a Magyarország legszebb városa címekkel is díjazott sétálóutcán, végül rövid látogatást tettünk a városházán.
Az autóbuszon már a jövő nyári lehetőségeket elemezve ismét felhangzott jelszavunk: "Folytassa, Omnye!" (Képek: 1. Szulok, a faluház előtt, 2. Kaposvár, Rippl-Rónai és kedvenc csacsifogata a sétálóutcában)