S merne-e feltételezni bárki is olyasmit, hogy az ugyan egyre ritkábbnak tűnő, de mégiscsak előforduló magyarellenes progromok provokátorai között olykor akadnak olyanok is, akiktől a kisebbségi jogok védelmének eszméje valaha nem volt idegen? Cioran cinikus szavai talán egy kis útbaigazítást adnak az effajta töprengésekhez, aki az ilyetén helyzetekről így vélekedett: "Semmi nem okoz nagyobb gyönyört, mint lábbal tiporni azt, amiért valaha rajongtunk." Igaza lenne? Vagy Tóth Erzsébetnek adhatunk igazat, aki éppen e kesernyés kijelentés kapcsán teszi föl eszméltetően tárgyilagos és a kirabolt sors nyílegyenes kérdését: "Az a nagy gyönyör nem rajongás még egy kicsit?" A felvetett jelenségek, melyeknek nyilván nemcsak politikai okai vannak, jól érzékeltetik a Nagy Trianon-palota ún. Cotelle termében 1920. június 4-én, délután fél öt körül aláírt magyar békeszerződés begyógyíthatatlan sebeit. Ennek a békediktátumnak az egyik legtragikusabb következménye, hogy a környező országokban élő magyarság lélekszáma folyamatosan csökken. Az identitás megőrzésének érdekében a szellemi-lelki túlélési ösztön a határokon túl sajátos szociológiai helyzeteket teremtett, s ez igaz irodalomszociológiailag is. Nem véletlenül hangsúlyozza Orbán János Dénes az erdélyi irodalom autonómiáját.

Egy-egy gyűjteményes könyv megszületésének mindig több oka van.  Elek Tibor Párbeszédben a kortárs "erdélyi" magyar irodalommal című munkája tizenkilenc íróval, költővel való tizenhét beszélgetést tartalmaz (Máthé Évának a szerzővel késztett interjúja a könyv tizennyolcadik beszélgetése), és a szerző elsőként is arra keresi a választ, hogy napjainkban ki is számít erdélyi írónak, s vannak-e az erdélyiségnek a szocializmus utáni évtizedekben esztétikai, poétikai ismérvei? Mózes Attila, Szilágyi István, Lászlóffy Aladár, Orbán János Dénes, Ferenczes István, Bogdán László, Szőcs Géza, Banner Zoltán, Bodor Ádám, Markó Béla, Király László, Fekete Vince, Kovács András Ferenc, Potozky László, Bartis Attila, Gálfalvi György, Ármos Lóránd, Bálint Tamás és Farkas Welman Éva válaszai kapcsán a szerző megfogalmazza: "Ha csak egy magyar irodalom van, akkor az miért nem látszik egynek?" Elek Tibor nagyszerű könyve választ ad erre is.

(Elek Tibor: Párbeszédben a kortárs "erdélyi" magyar irodalommal, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2017)