Herczeg Ferenc egyik méltatlanul mellőzött írónk, akinek pedig történelmi regényei számos jelenkori problémára hívják fel a figyelmet. Tavaly a Bizánc című drámája került bemutatásra az Újszínházban, hatalmas sikerrel, Nagy Viktor rendezésében. A jövő évadban két művének is premierje lesz: a Kék róka szeptembertől, Az élet kapuja pedig februártól látható majd. Herczeg ez utóbbi műve történelmi regény, amelyet 1925-ben, 1926-ban és 1927-ben is Nobel-díjra jelöltek. Szerb Antal annak idején úgy fogalmazott: "... nemesen koncentrált történelmi miniatűr, Az élet kapuja." A német anyanyelvűnek született Herczeg (Herczog) Ferenc (1863-1954.) úgy lehetett a magyar történelmi regény és dráma egyik meghatározó mestere, hogy szívével magyarként, eszével németként gondolkozva más szemszögből látott minket, mint sok más, magyarul író kortársa. Az élet kapuja című írását 1919-ben vetette papírra. A mű a magyar történelemnek azt az időszakát bontja ki, amikor Bakócz Tamás esztergomi érsek a törökökkel szembeni összefogás érdekében meg akarja szerezni a pápai tiarát. Bakócz célja: megmenteni Magyarországot és ezáltal egész Európát a fenyegető iszlámtól. A jólét azonban elvakítja a Nyugatot, s nem ismerik fel a fenyegető veszélyt.

Fazekas István Váci Mihály- és Jókai-díjas költő-drámaíró a regényből egy erős nyelvezetű, rendkívül fordulatos, kétszintes történelmi drámát írt, amelynek egyik vetülete a politikai szféra (elsőként is Gyula pápa és Bakócz) konfliktusa, a másik pedig Fiametta és Vértesi Tamás ambivalens szerelme. Fazekas mesterien mutatja be a magánéleti és társadalmi ellentétek összefüggéseit, hűen ábrázolja, hogy a Nyugat miként árulta el a keresztény eszméket, s dobta oda koncként a töröknek Magyarországot. A monumentális reneszánsz történelmi tabló megrendezésére Nagy Viktort kérte fel az Újszínház igazgatója.