Legutoljára ugyanitt – a Hamvas Béla Városi Könyvtárban – Keleti Anikó olyan képeit állítottuk ki, melyeken mindig egy vízszintes határozta meg a kompozíciót. Ezeket a képeket tájaknak értelmeztük: a bejárható tájtól a legbelül kitáruló világunk tájaiig.

És most Anikó erre a vízszintesre húzott egy függőlegest. A földfelszínen véghullámzó tér most felemelkedik és mélybe süllyed. Mint ősvallások Világfája az Alsó Világtól a Felsőig új dimenziókat nyit meg, a csak lélekben bejárható Teljes Világot.

De mégis először nem tájnak látjuk, még csak nem is mitikus-szimbolikus belső világnak, hanem JELnek, az emberi kultúra legősibb jelének, a KERESZTnek.  Láthatjuk már a barlangok falán, ki tudja, mi mindent jelenthetett. De Káin homlokán és az egyiptomi tízedik csapás idején a haláltól mentesítő TAV jelként. És Egyiptomban az életet jelentő hieroglifaként az ANKH jelet, amelyet aztán a kopt keresztények a mai napig továbbéltettek.

És kereszt a jele az összeadásnak. És keresztet alkot a két koordináta kijelölve a kezdőpontot, és négy irányba elfutva, elérve a végtelent is.

És persze két évezrede a kereszt a jele a legelterjedtebb világvallásnak is. A magyar KERESZT szó egyszerre idézi a keresztfát és – mert a Krisztus szóból ered – magát a Megfeszítettet is. Az evangéliumok eredeti görögjében a "sztaurosz" csupán egy cölöp vagy oszlop jelentésű szó, de amely másutt akár bálványt is jelenthet. A latin "crux" – amelyből a legtöbb nyelv kereszt szava ered – szenvedést jelent. De például a francia "croix" úgy hangzik, mint amikor azt mondom, hogy "hiszek".

"Mindenkinek megvan a maga keresztje." Nem csak, amit cipelni kényszerül, hanem az is, amit magába ölel. Itt most mindenki maga választhat a Keleti Anikó által felkínált változatokból. Színes, táncos és sötét, zuhanó és felszálló, s a kereszt hiányát hangsúlyozó kompozíciókból.

A technika, amit Anikó használ, bír a legmélyebb jelentéssel. A tépett és gyűrt olcsó újságpapír a folyton pusztuló anyagi világot képviseli, amely mégis megnyílik és teret ad a lehelet finom színesceruza-rajzzal kifejezett lélek és szellem szabad szárnyalásának. Az anyag és szellem útjai nem keresztezik egymást, hanem kereszteződnek.  Így válik teljessé az a sokdimenziós világ, amit Keleti Anikó képein bejárhatunk.

Amit előbb-utóbb be kell járnunk.