Kedves Barátaim!

Itt most egyszerre két kiállítást kell megnyitnom. Vagy jobb, ha azt mondom, hogy titeket kell megnyitnom e két kiállítás képeinek minél teljesebb befogadására.
Itt, lent fotókat látunk, és majd fent, a színházterem előtt rajzokat, melyek egy részét az itteni fényképek szereplői alkottak.

Azt már régről tudjuk, hogy a képek mindig többről szólnak, mint amit ábrázolnak. Itt sokkal többről. Például ezek a fotók az alkotójukról is vallanak, s hadd beszéljek én is Ignáczy Adriennről. Amikor, számomra váratlanul, feltűnt a Gátőrházban, kezében egy szuper fényképezőgéppel, azonnal érezhető volt, hogy ő nem egy –mondjuk- fotóriporter, aki valami újságnak kattintgat, hanem a gép a kezében, mint valami harmadik szem, összekacsint a többiekkel. Adri pillanatokon belül otthon volt közöttünk, érezte és értette és, íme, a fotóin most megérteti ezt a világot.

Ezeknek a képeknek – illetve a jóval bővebb békásmegyeri kiállításnak – eredetileg a SÉRÜLT KÉPZETEK címet akarta adni. A cím arra utal, hogy mennyi előítélettel, akár félelemmel gondolunk a sérültek, a fogyatékkal élők világára, de keserű játékossága ellenére (vagy miatt?) leváltódott.

Adri képei és a képeken feltüntetett válaszok a "Minek örülsz és mitől félsz?" kérdésekre azt igazolják, hogy ez a közösség semmiben sem különbözik bármely más közösségtől,
azaz, hogy mégis,
 és itt kezdek beszélni a fenti rajzkiállításról.

Adri képeiből árad az a kölcsönös szeretet, amit és amekkorát ritkán tapasztalhatunk meg más közösségben.

Ötödik éve rajzolunk együtt az Alapítványnál. Azért használom ezt a kifejezést, mert a "tanítás" szó itt száraz lenne és valami teljesen mást jelentene. Itt én is tanulok, olyat, amit máshonnan nem kaphatok meg ilyen egyértelműen: nekem kell megértenem azt a másik világot, ami alkotótársaimban más, mint az enyém. Más, de teljesen teljes. Ez csak e megnyíló szeretettel lehetséges.

Meg kell érteni: valahogy MIND így vagyunk. Amit egyik kezével – mondjuk – a Sors elvett –kinél többet, kinél kevesebbet – helyébe egy másik kézzel adott valami sajátost, megismerni és megérteni való fontosat, ami ott van azokban a rajzokban, itt a fotókon a szemekben és most majd láthatjuk is fent a színházteremben az élőnél is élőbben.

 

László Bandy