Kiemelte, a szexuális visszaélés csak nagyon kis szeletében szól a szexualitásról, lényege sokkal inkább a hatalommal való visszaélés és az – érzelmi, fizikai - erőszak.
Hazánkban 2005 óta a testi fenyítés minden formája tilos, a felnőttek kétharmada és a gyerekek fele mégis elfogadja annak enyhébb formáit. A szakember szerint azért, mert nem történt erőfeszítés annak érdekében, hogy elterjedjenek azok a pozitív nevelési technikák, amelyek kiválthatnák a verést.

Fontos tudni, hogy bár az érzelmi bántalmazás nem hagy (fizikai) nyomot, nagyon komolyan kikezdheti az önértékelést és a belső erőt. Szavakkal is lehet ütni, sőt, mély sebeket ejteni. Az online tér pedig annál veszélyesebb, mivel a bántalmazó nem szembesül tette következményével.

Minderre a felnőtteknek kell megtanítaniuk a gyerekeket, mint ahogyan a késleltetés jelentőségére is. Sok mindent kifejez ebből az úgynevezett 24 órás szabály, vagyis az, hogy "aludj rá egyet, mielőtt reagálnál!" A szülőnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a gyereke "digitális lábnyoma" azzal kezdődik, amit esetlegesen ő maga oszt meg róla az interneten – a tudta, engedélye nélkül. Egy ártatlannak tűnő fotó az immár ügyesen biliző kisdedről később súlyosan sértheti a kamasz érzelmi integritását, vagyis épségét.
Márpedig ennek a tiszteletben tartása fontos szerepet játszik az áldozattá válás megelőzésében is. Mit tehetünk még ez ügyben? A figyelem, a minőségi együtt töltött idő és a szeretetünk változatos kifejezése az egyik legfontosabb. Aki megtapasztalja, hogy szerethető, egészségesen kötődik és kevésbé csábítható.

Akinek már van élménye eltűrt behatásról, jobban tűri a határátlépéseket. Annak az aranyszabálynak az elsajátítása, hogy "a testem az enyém", kisgyerekkorban kezdődik. Ne várjuk el a gyerekünktől, hogy megpuszilja a korábban sosem látott nagynénit, vagy beleüljön a számára ellenszenves rokon, ismerős ölébe! Ne hozzunk helyette döntést a testéről!  

Fontos a teljes testkép megtanítása. Jellemző ugyanis, hogy a "mutasd meg, hol az orrod, szemed, szád" játékból az intim tájék kimarad. A rosszul értelmezett szemérem következménye pedig az lehet, hogy a gyereket nem hozzuk viszonyulásba ezekkel a testrészeivel, és ha bántják, el sem tudja mondani, mi történt vele, ugyanis nincsenek rá szavai.

Egyszerűek és jól alkalmazhatóak az úgynevezett "bugyiszabályok": amit alsónemű fed, azt csak a gyerek érintheti magán, vagy az, akinek ő megengedi. Megtaníthatjuk a gyerekünknek, hogy ha valaki – akármilyen módon – átlépi ezeket a határokat és hallgatást kér, az "rossz titok", amit nem szabad megőrizni.    

Fontos, hogy a "bugyiszabályokat" az orvos, a védőnő, az óvőnő is tartsa tiszteletben, vagyis kérjen engedélyt az érintésre.

Fontos, hogy ne 13-14 éves korban kezdjük el megtanítani a nemet mondás képességét. Kisgyerekkortól éreznie kell a gyereknek, hogy úgy fogadjuk el, ahogy van, még akkor is, ha ellenszegül. Ha ebben a tapasztalatban nő fel, nem fogja összekeverni az erotikát a simogatással, a szeretettel, a kötődéssel.

A gyerekekkel szembeni szexuális erőszaknak csak 1-7 százalékát követik el pedofil személyek. Az esetek legnagyobb hányadában olyan felnőtt – rokon, hozzátartozó, lelkész, orvos, edző – a bántalmazó, akit a gyerek közel érez magához és akiben megbízik. Emiatt még nehezebb feldolgoznia az átélt a traumát, a fájdalomhoz ugyanis bűntudat, szégyen, önvád társul. Sokszor nem tudja beazonosítani, hogy mi történt vele, és nem akar ártani annak, aki bántotta, mindössze annyit szeretne, hogy a visszaélés szűnjön meg.

Ki válhat elkövetővé? Senki sem a nap 24 órájában gyerekmolesztáló, és ne higgyük, hogy bárki, aki ilyet tesz, annak is látszik! Az elkövetőket nagyon sokszor az után is köztisztelet övezi, hogy komolyan gyanúba keverednek.

Ki válhat áldozattá? A speciális nevelési igényű és fogyatékkal élő gyerekek sokkal jobban ki vannak szolgáltatva az erőszak minden formájának. A fizikai bántalmazás kockázata a fiúk, az érzelmié a lányok esetében magasabb, a szexuális visszaélés áldozatainak egyharmada fiú és kétharmada lány. A fiúk esetében még nagyobb a látencia, mivel őket arra nevelik, hogy ne mutassák ki, ha valami fáj, és ne kérjenek segítséget. Ráadásul, ha férfi a bántalmazójuk, félnek a homoszexualitás bélyegétől, sőt, önmaguk előtt is kérdésessé válhat nemi identitásuk. Sok esetben inkább az egész abúzust eltitkolják – még önmaguk előtt is.

Minden magatartás szexuális bántalmazásnak számít, amely során egy felnőtt vágyai kielégítésére használ egy gyereket. Az is, ha "csak" pornót néz előtte, önkielégítésre kényszeríti vagy szavakkal zaklatja.

Szexuális visszaélésre utalhat, ha a gyerek magatartása átszexualizálódik (viselkedése nem felel meg az életkorának), radikálisan és látszólag ok nélkül megváltozik, alvás-, evészavar lép fel nála, radikális testi változásokat – elhízást, kóros fogyást – produkál, vagy öltözékével takarja, rejti feltűnően magát.   Bántalmazásra utalhat az elmagányosodás, a megközelíthetetlenség, a nagyon vastag "páncél" is.

Dr. Gyurkó Szilvia az ENSZ gyermekjogi egyezményének részletével fejezte be előadását: "Az erőszak minden formája megelőzhető és egyetlen formája sem megengedhető."      
A Születéstől felnőttkorig tanácskozást idén tizennegyedik alkalommal és három helyszínen szervezte meg a Szülők Fóruma Egyesület.

A százhalombattai találkozót dr. Csehák Izolda és a Canticum Novum öröméneke hangolta fel, majd Vezér Mihály polgármester és Sárközi Márta, a tankerület igazgatója mondott köszöntőt.

A konferencia megnyitóján elhangzott, hogy két másik civil szervezet mellett a Szülők Fóruma Egyesület programjára is szavazni lehet a százhalombattai MOL-benzinkúton április 1-jétől 22-ig. Ha az SZFE nyer, egyhetes nyári úszótábort valósít meg a MOL támogatásával autista valamint hiperaktív gyerekek számára. Voksolni naponta egyszer lehet, vásárolni nem szükséges hozzá. (Fotó: Pap Miklós)