Mindenekelőtt a kiadvány megvalósulásáról kell szót ejteni: közösségi finanszírozásból készült el, és adta ki végül a Corvina Kiadó 2017-ben. Csepella Olivér tervezőgrafikus, illusztrátor, álmodozó. 17 évesen – ez az az életkor, amikor a gimnazisták először csodálkoznak rá a Nyugat folyóirat körül felpezsdülő szellemi életre – kitalálta, hogy összeereszti a "magaskultúra legkifinomultabb képviselőit, a Nyugat szerzőit a tömegkultúra legfélelmetesebb teremtményeivel, a zombikkal" (Nyáry Krisztián fülszövege alapján). A képregény eredetileg diplomamunkának készült, azután tovább duzzadt, és az alkotó az Indiegogo internetes oldalon keresztül kezdett pénzt gyűjteni, hogy végigrajzolhassa a történetet. Végül "egy rakás nagylelkű ember" (idézet a címlapról) közel 28 ezer dollárt (7,9 millió forintot) "dobott össze". Ehhez persze az is kellett, hogy a szerző folyamatosan adta közre az időközben elkészült részleteket, a végtelenségig csigázva az ilyesmire kíváncsi közönséget.
Ki a célközönsége a Nyugat + zombiknak? Ez esetben könnyelműség lenne azt írni, hogy "mindenki", mégis megkockáztatom, azzal a kiegészítéssel, hogy "mindenki, aki kellőképpen kíváncsi". Tény, hogy több szerencsecsillag együttállása kell a befogadáshoz. Szükséges némi alapműveltség, legalább a "nyugatos" költők munkásságából, hogy átjöjjenek az utalások, pattanjanak a poénok. Nem árt némi vizuális nyitottság, mert a mozgalmas képregénykockák nyersessége és töménysége könnyen elzsibbasztja az agyat úgy a huszadik oldal környékén, de a könyv 260 oldalas. Kell hozzá humorérzék, hogy az abszurd történet mögött tisztán értsük a tiszteletet, amit a szerző érez szereplői iránt.
A történetben ugyanis zombik zabálják a New York Kávéház úri közönségét, miközben nagy tisztelettel övezett költők lehetetlen helyzetekben és fegyverzettel küzdenek ellenük. Időnként idétlenek, alkalmanként közönségesek és durvák. Ugrálunk térben és időben, sőt kultúrák között: egyik oldalon szarvasagancsos sámán mond jövendőt a "csodafa" mellett, a másikon az Akkezdet Phiai (budapesti rap-formáció) csodálkoznak rá a Liszt Ferenc téren váratlanul felbukkanó Babits Mihályra és Ady Endrére, aki épp a saját szobrát "stíröli". Mindenegyben. Kapunk egy adag irodalomtörténeti lábjegyzetet: Karinthy és Kosztolányi a legvadabb harcokban is szójátékokkal, irodalmi feladványokkal szórakoztatják egymást. Kapunk tömény vizuális orgiát, hogy a szemünk káprázik belé. És kapunk egy izgalmas történetet, mert az azért mégiscsak érdekes, miként kerülnek a zombik a híres kávéházba pont akkor, amikor a "nyugatos" költők színe-java épp ott időz.
A "nyugatosok" – Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Móricz Zsigmond, Csáth Géza, Tóth Árpád és nem utolsósorban Ady Endre, hogy csak azokat emeljem ki, akik főszereplői ennek a képtelen képregénynek – a magyar irodalom szuperhősei. Nem csak azért, mert saját korukban – a 20. század legelején – felfrissítették és felforrósították a költészetet, hanem azért is, mert a mai napig ható hivatkozási alapot, bátorságot szolgáltatnak minden forrongó lelkű költőpalántának és irodalomkedvelőnek. Az ő zsenialitásuk ihlette meg (oly sok mindenki más mellett) az egykori gimnazistát. Sosem avuló értékeiknek köszönhető, hogy annyian a zsebükbe nyúltak egy egész évszázaddal működésük fénykora után a könyv érdekében. A képregény nemhogy megingatná a magyar irodalomtörténetben elfoglalt helyüket, hanem inkább reflektorfénybe állítja. Örökkön élő túlélők az élőhalottak között. A könyv megtalálható a Hamvas Béla Városi Könyvtár ifjúsági különgyűjteményében.