Az egy éve megnyitott rockkocsma falát számos hazai és külföldi előadó fotója díszíti, de gitárok és egyéb relikviák is fellelhetők a vendéglátóhelyen, amely több sikeres, hangulatos koncertnek és egyéb zenei rendezvénynek adott otthont az elmúlt hónapokban. Ezúttal Bencsik Samu fényképe került fel a rockzenei panteonba, méghozzá annak a százhalombattai Dudás Péternek a kezdeményezésére, aki osztálytársa és barátja volt a tragikusan korán elhunyt gitáros zeneszerzőnek.

Bencsik Sándor - becenevén Samu - a Sygma nevű sashalmi zenekarban kezdett a 70-es évek elején, majd egy ideig a Beatrice tagja volt. Innen a Gesarolba került, amely 1973. május 1-jén felvette a P. Mobil nevet. A zenekar nem tartozott az akkori rendszer kegyeltjei közé. Három kislemez - Menj tovább/Kétforintos dal, Forma 1/Utolsó cigaretta, Miskolc/Csizma az asztalon - őrzi Bencsik Samu játékát, de a P. Mobil koncerteken a mai napig jelentős részben Bencsik-dalok hangzanak el.

A Cserháti Istvánnal és Földes Lászlóval közösen szerzett Honfoglalás cí¬mű rockszvitjét 1978-ban, a Budai Ifjúsági Parkban mutatták be, később a Magyar Rádióban rögzí¬tették, de csak 1984-ben adták ki. Bencsik 1980. szeptember 15-én Ajkán játszott utoljára a P. Mobillal, majd Cserháti István billentyűssel együtt kilépett, és megalapították a P. Box zenekart. Bencsik Samu Radics Béla temetésére, 1982-ben í¬rta a Zöld, a bí¬bor és a fekete cí¬mű rockhi¬mnuszt, akkor még nem sejtve, hogy a dal csak pár évvel később neki szól majd. A P. Box 1986-ban párhuzamosan létezett a Metal Company nevű zenekarral, majd Deák Bill Gyula belépését követően felvették a Bill és a Box Company nevet. Ezektől a csapatoktól csak kalózfelvételek maradtak hátra. Bencsik Sándor 1987-ben családjával együtt emigrált az országból és még ugyanabban az évben meghalt.
Fotójának avatására többen is eljöttek egykori osztálytársai közül, akikkel a Móricz Zsigmond téri Kaffka Margit Gimnáziumba járt. Valamennyien visszahúzódó, békességszerető és a korosztályra jellemző versengést kerülő fiatalemberként emlékeztek rá, akit gyerekkorától szenvedélyesen lekötött a zene és a gitár. Első hangszereit maga készítette, beszélgetés közben is járt a keze, és igazán csak akkor érezte jól magát, ha pengethetett. Érettségi után ékszerkészítőnek tanult, de végül egy koncert miatt nem jelent meg a záróvizsgán. Többször járt városunkban Dudás Péternél, akinek esküvői tanúja volt, majd lánya keresztapaságát is elvállalta.

Bencsik életútja szomorúan tipikus szocialista művészkarrierként rajzolódott ki az asztaltársaság beszélgetéséből, azzal a plusz teherrel, hogy belügyminisztériumban dolgozó apósa nem fogadta el rendszeren kívüliségét, és folyamatosan zaklatta őt, hogy vállaljon "tisztességes munkát". Samu hetekre maga alá került, amikor az Iron Maiden ’84-es pesti koncertje után az előzenekarként fellépő PBox nyugat-európai turnémeghívást kapott a világhírű metálbandától, de itthon "lefogták a kezüket", nem kaptak útlevelet. "Elegem van ebből az országból" – mondta barátjának, de az elfajult családi vitáknak is jelentős szerepe volt abban, hogy Ausztriába menekült, méghozzá feleségével, egy év körüli gyermekével és anyósával együtt. Apósa azonban utánuk ment. Bencsik máig tisztázatlan körülmények között zuhant ki egy bécsi menekülttábor emeleti ablakából. 

    
Emlékét az örökéletű dalok mellett néhány gyönyörű felvétel és most már egy fotó is őrzi a battai Gastrockcitchen falán. A rockkocsma születésnapját december 15-én Varga Miklós koncerttel ünneplik, szilveszterkor pedig az Indián Joe Band lép fel.