A művész a képeiből készített foglalkoztató színezőkkel is készült a megnyitóra. Tárlatvezetésre, beszélgetésre és színezésre diákcsoportok jelentkezését is várják a szervezők. Jelentkezni november 21-ig lehet a bkk.szulazs@battanet.hu címen.  

 

A megnyitón Szula Zsuzsi és László Bandy szöveggel, Huff Zalán, Szegedi Dávid és Nagy Gábor pedig zenével és slammel közreműködött. Az alábbiakban László Bandy megnyitószövege olvasható.  

Varga László Brand-építése. Próbálom komolyan venni, amit a brandépítésről olvastam – természetesen – az interneten:

"Brandépítés: egy név (védjegy) jó hírének tudatos kialakítása a közönség körében, amitől végül a márkával ellátott terméket az emberek értékesnek tartják, és hűséges vásárlóivá válnak." Más: "Fontos, hogy a brandépítés esetén szem előtt tartsuk: a vásárlónak fogalma sincs arról, mit akarunk neki mutatni." És a legfontosabb, a szó etimológiája: brand=védjegy=billog=parázs=égés!

És próbálom tényleg komolyan végig gondolni, hogy mindez a művészetben működik-e. A "civil" sokszor valóban úgy gondolkodik – nagyon rosszindulatúan - hogy csak az kell, hogy valaki nevet szerezzen, az már márka, brand, és ezzel minden, de minden eladható.
A jóindulatú viszont úgy gondolkodik, hogy ami művészi-öntörvényű világ a falon jól működik, miért ne működhetne a tárgyakon is? (A kép, ha nem a galéria falán csüng, hanem otthon, az ebédlőben, vagy a hálószobát díszíti, maga is használati tárgy.) Varga László, aki korábban már festett egy sorozatot szobabelsőről és megfestett már nem egy épületet, mindig is úgy gondolkodott, hogy miért ne "lacizhatna" össze bármi tárgyat, ami csak a kezébe kerül, a dugóhúzótól a múltkor kiállított vizeskannán át bicikliig és a még nem teljesen feladott víztoronyig? Ez a gondolat és cselekedet egészen a szecesszióig és a bauhausig megy vissza, de Laci világa sokkal játékosabb, emberközelibb és főként nagyon kortárs.

De vajon amit gonoszkodva "összelacizásnak" mondtam, Varga László összetéveszthetetlen stílusa csak brand volna? Az lenne csak a funkciója, hogy már messziről felismerjük, hogy ez a fal, ez a bicikli, ez a dugóhúzó egy-egy eredeti "vargalaci"?

Aki ismeri Laci munkásságát, tudja, hogy ez itt mind valóban az ő világa, s én, mint volt tanára tudom is, hogy mennyire nem enged ebből, nekem kell megtanulnom az ő nyelvezetét. Mert így teljesen Ő, és senki más. (Amikor az úgynevezett szakemberek elkezdik "hasonlítgatni", elődöket és skatulyákat keresgélve, joggal sértődik meg.) Ő saját hétköznapjait, de ünnepeit is, az őt körülvevő tárgyakat, növényeket és állatokat, a tájat, az egész világot olyan természetességgel fordítja le a saját képi nyelvére, mintha valóban ez lenne az anyanyelve, de ez a nyelv korszerű, modern nyelv, és valóban összhangban van mai képi kultúránkkal. Igen, mára már mi is sokan megtanultuk nem csak nézni, de olvasni is a képeit.

Egy BRAND-tól azt várjuk el, hogy eredeti és őszinte legyen. Varga László világa nem stílus, nem brand, hanem egy folyamatosan fejlődő, irigylésre méltóan mindenkit megszólító eredeti és őszinte világ.

 

Vagy, legyen mégis a legjobb brand, mert akarjuk, nagyon is akarunk minél több "vargalacit" magunk körül.