Bencsik Sándor - becenevén Samu - a Sygma nevű sashalmi zenekarban kezdett a 70-es évek elején, majd egy ideig a Beatrice tagja volt. Innen a Gesarolba került, amely 1973. május 1-jén felvette a P. Mobil nevet. A zenekar nem tartozott az akkori rendszer kegyeltjei közé. Három kislemez - Menj tovább/Kétforintos dal, Forma 1/Utolsó cigaretta, Miskolc/Csizma az asztalon - őrzi Bencsik Samu játékát, de a P. Mobil koncerteken a mai napig jelentős részben Bencsik-dalok hangzanak el.

A Cserháti Istvánnal és Földes Lászlóval közösen szerzett Honfoglalás című rockszvitjét 1978-ban, a Budai Ifjúsági Parkban mutatták be, később a Magyar Rádióban rögzítették, de csak 1984-ben adták ki. Bencsik 1980. szeptember 15-én Ajkán játszott utoljára a P. Mobillal, majd Cserháti István billentyűssel együtt kilépett, és megalapították a P. Box zenekart. Bencsik Samu Radics Béla temetésére, 1982-ben írta a Zöld, a bíbor és a fekete című rockhimnuszt, akkor még nem sejtve, hogy a dal csak pár évvel később neki szól majd. A P. Box 1986-ban párhuzamosan létezett a Metal Company nevű zenekarral, majd Deák Bill Gyula belépését követően felvették a Bill és a Box Company nevet. Ezektől a csapatoktól csak kalózfelvételek maradtak hátra.

Bencsik Sándor 1987-ben családjával együtt emigrált az országból. Máig tisztázatlan körülmények között, egy ausztriai menekülttáborban hunyt el ugyanabban az évben.
Fotójának beszélgetéssel, zenéléssel egybekötött avatására minden érdeklődőt szeretettel várnak a rockkocsmába. (Fotó: Vértes György)