A kiállítás a fronti és az itthoni hétköznapok emberi oldalát mutatja be festett jelenetekkel, mini enteriőrökkel, irodalmi idézetekkel, fotókkal, levelezőlapokkal, a Hadtörténeti Múzeumtól és magánszemélyektől kölcsönkapott relikviákkal.

Az első világháború tényleges veszteséglistája még mindig nem végleges, talán soha nem is lesz az. Kiállításunkon a hazai levéltári forrásokban fellelt helyi áldozatok nevei mellett osztrák és cseh adatbázisokban sebesültként, halottként, hadifogolyként regisztrált százhalombattaiakról is megemlékezünk.

Az első világháború időszakában Százhalombattán körülbelül 1600-an éltek, ebből hatszázan voltak keresők. A nemek és a nemzetiségiek aránya nagyjából azonos volt. Körülbelül 300 főre tehetjük azon férfiak számát, akiket behívtak frontszolgálatra, kiknek jelenléte, munkája hiányzott a családból, a falu közösségéből, mindennapjaiból.

Míg a frontszolgálatosok heteken, hónapokon, éveken keresztül a háború borzalmait élték – fegyverropogás, lövészárok, éhezés, sebesülés, halál –, az itthon maradtak próbáltak úrrá lenni a nehézségeken és nem feladni a reményt, hogy szerettük egészségesen hazatér.

Sokan nem tértek haza, sokan súlyos sebesüléseket szereztek és sokuk sorsa a mai napig ismeretlen.

Kiállításunkkal az időszakban élt minden százhalombattainak állítunk emléket, mert harc nem folyt a településen, a háború borzalmai mégis mindenkit érintettek.

A kiállítás november 12. és 2019. március 4. között látogatható, ezen időszak alatt a múzeum munkatársai szívesen segítenek az első világháború során eltűnt ismerősök, rokonok sorsának felkutatásában – mondta el Balpataki Katalin történész.