Mit tudhatunk felnőttként jobban?
A legfontosabbat. Nem azt kell megtanítanunk a gyerekeknek, hogy miként használják az eszközöket technikailag – azt úgyis jobban tudják -, hanem azt, hogy miként kezeljék a tartalmakat, amelyekkel találkoznak. Vezessük rá őket, hogy a tetteiknek következményei vannak (digitális lábnyom), ezért kellően óvatosnak és kritikusnak kell lenniük.

A gyerekek egészen másként viszonyulnak az újmédiás eszközökhöz, tartalmakhoz, csatornákhoz, egyáltalán az internethez, mint a felnőttek. A közösségi oldalakon és a számítógépes játékokban gyakran nem valós, hanem online személyiségükkel vesznek részt. Beszélgessünk velük és tudatosítsuk bennük, hogy az interneten egy bizonyos mértékig mindenki más, mint a valóságban, de virtuális tetteikért is vállalni kell a felelősséget.

Én is celeb akarok lenni!
A sztárkultusz jelentősen megváltozott az idők során. Régen a teljesítményük miatt szerettük a filmcsillagokat, zenészeket vagy sportolókat, ma már a média magának generálja a "sztárokat". A celebek azért híresek, mert híresek: a hírnév oka csupán annyi, hogy sokszor jelennek meg a médiában. A fiataloknak vonzó lehet ez a kultúra, hiszen látszóleg nem kell sokat tenni a látványos sikerért. Az árnyoldalait azonban már kevésbé látják. Az internetes "sztárok" gyakran nagyon rövid ideig kerülnek az érdeklődés középpontjába, és nehezen dolgozzák fel, amikor ez megszűnik. Ameddig előtérben vannak, addig is torz képet kapnak vissza magukról és a környező világról. Érdemes megkérdezni a gyerekektől, mi tetszik neki a választott celebben. Miért szeretne rá hasonlítani? Konkrétan mik azok a dolgok, amelyek miatt felnéz rá? Milyen jó tulajdonságai vannak, miért követendő példa, vajon milyen munkahelyen állná meg a helyét?

A reklámokat sem felnőttként értelmezik a gyerekek. Fontos, hogy segítsünk nekik elkülöníteni a valóságot a látszattól. Mindig a felnőttek dolga tudatosítani a gyerekekben, hogy a "mesék" kitalált világban játszódnak. Életkortól függően beszélgessünk el velük arról, hogy mennyire tartják hihetőnek a reklám történetét, mit gondolnak arról, valóban szükség van-e a reklámozott termékre, és vajon akkor is szüksége lenne-e rá, ha nem lenne olyan jó reklámja. Ha mi nem dőlünk be, a gyerekünk sem fog.

Facebook, Messenger, Viber, Instagram, Snapchat...
Az online üzenetküldő szolgáltatások a fiatalok nagyjából minden percében jelen vannak. A közösségi oldalaknak pedig már messze nem csak az online kapcsolattartás a funkciója, mert a legtöbben elsődleges hírforrásként használják azokat. A tartalmakhoz bárki, bármikor hozzászólhat, sőt, önmaga is előállíthat bármilyen tartalmat. Egyszerre több száz, vagy ezer ismerősünkkel osztunk meg információt, ami pedig egyszer felkerül, azt az internet örökre megjegyzi. A törlés gomb nem mindenható. A műfajok között a gyerekek könnyedén közlekednek, ugyanakkor a gyorsaság oltárán hajlamosak feláldozni a hitelességet, és esetenként nem kezelik megfelelő kritikával az eléjük táruló információhalmazt.

 

És amiről senki sem (szívesen) beszél
Gyakorló szülőként magam is találkoztam már azzal, hogy 11 éves lányaim osztályában, illetve baráti társaságában több hasonló korú fiúgyerekről "derült ki", hogy pornótartalmat néz(ett) valamelyik kütyüjén. Csonka Balázs, pszichológus, szexuálpszichológus, a Dívány.hu online magazin főszerkesztője, szexuálpszichológus szakértője. Számos előadást tartott már a pornó életünket érintő hatásairól. "Kész fantázia – amit tudni akartál a pornográfiáról, de soha nem merted megkérdezni" címmel jelent meg első könyve 2017-ben.

Csonka Balázs elmondta, hogy a pornóval való első találkozás átlagosan 11 éves korban, vagyis a serdülőkor igen korai szakaszában vagy még az előtt következik be, amit nehéz megakadályozni. "Jó dolog a szűrőprogram, de 2018-ban, amikor az internetes pornóforgalom háromnegyede okostelefonon zajlik, nem megyünk vele igazán sokra."
A pornóval kapcsolatban (is) gyakran felmerülő aggály, hogy a szereplők megjelenése rengeteg szorongást kelthet a nézőben, ugyanakkor a női test tárgyiasítása messze nem a pornó privilégiuma. A marketing egyik alapvető közhelye, hogy vonzó nőkkel bármit – motorolajat, hűtőszekrényt, gépsonkát – el lehet adni. A reklámpiacot, a mainstream médiát és a közösségi oldalakat is egyaránt elárasztották a női test digitálisan átalakított, látványos, erősen szexualizált képei, amelyek szupernormális ingerek. A való életben azonban nem minden működik úgy, ahogyan a videókban, de akár a mainstream médiában vagy a közösségi oldalakon. A médiahasználat korlátozása vagy tiltása a 21. században nem tűnik járható útnak. "Reális cél lehet viszont a magunk hozzáállásán változtatni. Elkezdhetünk például tudomást venni arról, hogy gyerekeink pornót néznek, és beszélgethetünk velük erről. Elkezdhetünk szülőként is felelősséget vállalni mindazért, amiért ma a pornót hibáztatjuk. A testképzavarok, a túlhasználat vagy akár az értékrend változásai ugyanis nem a pornó egyenes következményei. Sokkal inkább arra utalnak, hogy az illető gyerek nem tudja a helyén kezelni azt, amit lát vagy tesz. Természetesen nem a pornóra kell a gyerekeket felkészíteni, fontosabb, hogy egy egészséges szexuális kultúrát képviseljünk és közvetítsünk feléjük, és stabil érzelmi hátteret biztosítsunk a számukra." Az internetes pornótartalmakról tehát ugyanaz mondható el, mint ami más forrásokról: meg kell tanítani a gyerekeknek az értelmezésüket.

(További hasznos információk – a többi között gyerekzárakról, szűrőszoftverekről, a grooming, a szexting és cyberbullying fogalmáról, valamint a játékfüggő gyerekekről és a lehúzós applikációkról is – találhatók az NMHH "Értsen a gyerek nyelvén!" kiadványában, amely letölthető innen: http://nmhh.hu/dokumentum/194575/szuloi_kiadvany_web.pdf )