Köszönjük a rengeteg jelzést és ezúton szeretnénk tájékoztatni minden városlakót, hogy a látható faszerkezet valóban egy hajó maradványai, amelyet Tóth J. Attila az Árpád Múzeum búvárrégésze fel is mért idén augusztusban. A jelentés szerint a roncs egy hajómalom fenékrésze, mely a hegyes orrával a partba fúródott évszázadokkal ezelőtt.

A dendrokronológiai vizsgálatokat – a faszerkezet évgyűrűin alapuló kormeghatározást – Dr. Grynaeus András végezte és megállapította, hogy a hajó teste Közép-Magyarország területén található kocsányos és kocsánytalan tölgyből készült és a legkorábbi építési éve 1565 körül volt. A maradványokból a hajó készítésének technikája is jól meghatározható. Az alját 11 darab tölgy fenékdeszka alkotja, a két szélső deszka L-keresztmetszetű, amelyhez faszegekkel erősítették az oldalfalát. A hajómalom szigetelését rögzítő iszkábaszeg maradványai is vannak a roncson, és környezetében malomkődarabok is hevernek.

A mi kincsünk tehát egy törökkori hajómalom maradványa, amely vagy elszabadult és zátonyra futott, vagy egyszerűen magára maradt a Kácsás szigetnél.

Ilyen és ehhez hasonló hajómalom Magyarországon évszázadokon keresztül minden arra alkalmas folyamán volt, mára azonban elvétve maradt fenn egy-egy. A battai hajóroncs a 16. század közepének magyarországi hajóépítészetét és hajómalmait reprezentálja, kiemelkedő jelentőségű régészeti lelet, történelmi dokumentum, ezért is a helyszínről való kiemelésének, későbbi szakszerű tárolásának komoly szakmai és anyagi vonzata van.
Amíg a hajóroncsot nem tudjuk biztonságba helyezni kérünk mindenkit, hogy kellő tisztelettel bánjanak, közeledjenek a több mint négyszáz éves hajómalom maradványaihoz és ha emberi vagy természeti állagváltozást észlelnek, azt továbbra is jelezzék. (Fotó: Szeifert Zoltán)

Balpataki Katalin, történész
"Matrica" Múzeum