A legnagyobb magyarról szóló egyfelvonásos 1825. november 3-án játszódik Pozsonyban, a képviselőház oszlopcsarnokában. Széchenyi Istvánnak azt a történelmi töprengését idézi fel, mielőtt a képviselőházba bemenne és a Magyar Tudományos Akadémia támogatására vonatkozó szándékát bejelentené. A szép és erős nyelvezettel megírt monodráma alcíme ez: Gróf Széchenyi István öntusája. Elsősorban a magyar széthúzás történelmi okait vizsgálja, de tárgyilagos betekintést enged a sorsával és elhívásával tépelődő gróf magánéletébe is, aki hatalmas monológját ezekkel az erős szavakkal kezdi: "Magyarországon megvakul az, ki folyton az igazat keresi: belekáprázik a szeme a sok igazságba. És a vége mi lehet a sok oknyomozásnak? A legjobb esetben is: farkasvakság. Alig él közöttünk olyan, ki a másik megaláztatásától ne nyílna örömre. Mennyi hitványság, mennyi penész élteti itt egymást! Hátborzongató! Micsoda összefonódások!"
Széchenyi Istvánt Jánosi Dávid színművész alakítja, a darab rendezője: Bártfay Rita. A monodrámát a közeljövőben Budapesten is bemutatatják. Az ősbemutatón a Széchenyi-család képviselői is jelen lesznek. A bemutató előtt a szerzővel Széchenyi Tímea, a Gróf Széchenyi Család Alapítvány Kuratóriumának elnöke beszélget.