Japán a Heian-korban (794-1185). Pezsgő kulturális élet; az arisztokrácia tagjai választékos modorban társalognak és versben vallanak legféltettebb érzéseikről; nemtől függetlenül mesterien játszanak legalább egy hangszeren; és akár az öltözködésükről, akár az otthonuk berendezéséről van szó, rendkívüli kifinomultság jellemzi őket. A művészet szeretete mellett a vallási szertartások is kiemelt szerepet kapnak. Az imádkozás, a következő életről való "gondoskodás" a jelen életben való jócselekedetekkel, a többhetes zarándokutak messzi templomokhoz szintén a mindennapok szerves részét képezik.

 

E térben és időben is távoli világ szokásai, kultúrája nehezen megközelíthető a mai, európai ember számára. Az áthidalhatatlannak tűnő távolság azonban áthidalható, ha személyes visszaemlékezést olvasunk. Lehántva ugyanis a visszaemlékezésben ismertetett eseményekről a konkrétumokat, mindig ott maradnak az eseményeket övező érzések, amelyek emberi érzések – és mint ilyenek, egyetemesek. Ismerős például a fiatal lány bánata, aki a házban bennégett macskáját siratja, vagy az öröme, amikor hosszas kérlelés után ("Szerezz, szerezz nekem regényeket!") végre-valahára megkapja nagynénjétől Muraszaki Sikibu nálunk is népszerű művét, a Gendzsi regényét? Ha igen, akkor tudjuk, mit érezhetett a fentebbi eseményekkor Szugavara no Takaszue lánya, aki 1008-ban született, Japánban.

 

Naplója mintegy negyven év eseményeit öleli fel. Az emlékek felidézése nem esetleges, elsősorban a jellemformáló élményekre szorítkozik. Valószínűleg ez magyarázza, miért helyezett akkora hangsúlyt a fiatalkori olvasmányok, a zarándokutak és a Júsi hercegnő melletti udvari szolgálat felidézésére és miért siklott át könnyedén olyan fontos események fölött, mint amilyen például a férjhezmenetel és a gyermekszülés...

 

Jelen mű több szempontból is igazi kuriózum. Egyfelől, mert a napló teljes szövege most először jelenik meg magyarul. Másfelől, mert az évek óta Oszakában élő fordító, dr. Fittler Áron terjedelmes, részletgazdag bevezetővel, számtalan lábjegyzettel és melléklettel látta el munkáját, így a napló szövege azok számára is maradéktalanul érthetővé és élvezhetővé válik, akik kevésbé ismerik a klasszikus japán kultúrát. A könyv kölcsönözhető a Hamvas Béla Városi Könyvtárban.

 

Hegedűs Anita